Fundman

Az elmúlt időszakban hangos a sajtó az orosz-ukrán válságtól és annak negatív gazdasági, politikai stb hatásaitól. Én ezekkel a negatív hullámokkal most nem kívánok foglalkozni (már megtették helyettem mások), viszont sokszor megéri a zavarosban horgászni. Ezért most bemutatok egy vállalatot, ami véleményem szerint ebben a viharos környezetben nagyszerű fogás lehet. Ez pedig az Acron. (róla már írtunk itt: link)

Ez a cég nitrogén alapú és komplex (NPK) műtrágyákat gyárt körülbelül fele-fele arányban, oroszországi gyárában. Nézzük meg a következő pontokban, hogy a kialakult helyzet miért is rendkívül jó a vállalatnak:

1. Az ukrán műtrágyagyártás: Ukrajna a válság előtt és most is viszonylag jelentős nitrogén alapú műtrágyagyártási kapacitással rendelkezett/rendelkezik. Mivel a nitrogén műtrágyák gyártása meglehetősen energiaigényes folyamat, ezért általában azok az országok tudnak versenyképesen nitrogén alapú műtrágyát gyártani, ahol olcsó az energiahordozó (leginkább gáz vagy Kínában a szén). A válság előtt tipikusan az ukránok voltak a marginális termelők Európában, tehát ők voltak az utolsók Európában, akik még profittal el tudták adni a termékeiket, tehát ők voltak az ármeghatározók. Ez az olcsón hozzáférhető orosz gáznak volt köszönhető, és semmiképpen sem a „csúcstechnológiájú” ukrán vegyiparnak. Olcsó orosz gáz nélkül viszont az ukrán műtrágyagyártás versenyképtelen, tehát valószínűleg ki fog esni a piacról. Ráadásul az ukrán termelés több mint felét a Bécsben házi őrizetben lévő Firtash-féle DF Group adja, amelynek legnagyobb gyárai Horlivkában és Severodoneck-ben találhatóak, tehát szakadár területeken. Paradox módon nagy valószínűséggel a kieső műtrágya mennyiségét az oroszok fogják pótolni, mint ahogy történik ez most a szénnel is (vagy mégsem). De a legfrissebb hírek szerint már a péti Nitrogénművek is elkezdett kacérkodni az ukrán piaccal. 

Forrás: IFC Metropol

2. A rubel és a műtrágya árak: Nem elég az orosz-ukrán válság, az olajár elmúlt fél évben tapasztalt megrottyanása (-30% YTD) is betett az orosz rubelnek, ami év eleje óta több mint 40 százalékot vesztett értékéből a dollárral szemben. A műtrágya árak viszont csak minimális mértékben (átlagosan 5%-kal) csökkentek (dollárban kifejezve). Mivel a vállalat árbevételének több mint 80%-a exportból származik viszont a költségeinek legnagyobb része rubelben merül fel, ezért ez a jelentős rubel gyengülés nagyon jótékony hatással lesz a vállalat profitjára.

Forrás: Acron

3. Orosz rezsicsökkentés: Oroszországban is elkezdődött tavaly a rezsicsökkentés, ott az állami monopóliumnak tiltották meg, hogy a díjaikat az infláció mértékén felül növeljék illetve 2015 közepéig befagyasztották a gázárakat RUBELBEN(!!!). Ennek megfelelően a cég jelenleg 3 $/mmbtu környékén kap gázt (EU~8,5$, USA~ 4,4$/mmbtu) Oroszországban, amelynél olcsóbban csak a Közel-Keleten lehet. Mindezeken felül az orosz vasúti szállítmányozási piac túlkínálatos vagonokból, ezért ott is esnek az árak.

. 

Forrás: Acron

4. Kapacitásbővítés: A vállalat az elmúlt években folyamatosan beruház, aminek eredményeképpen idén önellátóvá vált foszfátból (a komplex műtrágyák egyik fő alapanyaga), és 2017-re pedig már kb. évi 1 millió tonna többlet kapacitással fog rendelkezni, amit majd a szabad piacon lehet értékesít. Ez várhatóan kedvezően fog hatni a vállalat jövedelmezőségére. Ezen felül a cég folyamatosan növeli kapacitásait nitrogén alapú műtrágyagyártás területén is (idén 3, jövőre 11%-kal), ami szintén örvendetes, ha figyelembe vesszük, hogy a cég a világ egyik legversenyképesebb gyártója 

Összességében úgy néz ki a dolog, hogy az olajáresés miatti rubel gyengülés farvizén a vállalat, rendkívül kedvező operatív környezetben működik, ezt még megbolondítja az ukrán kapacitás kiesése a piacról és a vállalat vertikális integrációjának előrehaladása.

Idén az Egis felvásárlás valószínűleg a hazai tőkepiac legnagyobb eseménye volt. Az ajánlat hatalmas forgalmat generált a tőzsdén, ami felvidította a brókereket és a 30 százalék körüli prémium pedig kellemes hozamhoz juttatta a befektetőket. Az ajánlat közzétételét követően a 28.000 Ft-os ajánlati árhoz képest 1-2%-os diszkonttal lehetett vásárolni a részvényeket, ami az időértéken és a tranzakciós költségen kívül is tartalmazott még némi learatható hasznot.

Ennek oka az volt, hogy a külföldi intézmények egy része, megrettenve az ajánlat elfogadásához megkövetelt dokumentumok listájától igyekezett eladni részvényeit, míg a hazai játékosok és néhány bátrabb külföldi a diszkont learatása érdekében begyűjtötte azokat. Mindenesetre az, hogy az ajánlatban közreműködő befektetési szolgáltatónak az elmúlt évek leginkább túlkomplikált ajánlatát sikerült előállítania, a mi malmunkra hajtotta a vizet. A hozam nem volt égbekiáltó, viszont azt a portfolió 15%-án lehetett elérni. Televettük az alapjainkat Egis-szel és jelentkeztünk a pénzért. Teljesen kockázatmentes ügylet volt, hiszen az ajánlattevő részéről bankgaranciával fedezett ajánlati kötöttség állt fenn.

Pályafutásunk elején, amikor _loki_-val a Céghez kerültünk, mint zöldfülű gyakornokok, bargain_hunter átadott nekünk egy több száz tételes listát, hogy milyen befektetéssel kapcsolatos könyveket érdemes elolvasnunk, amit persze mi mind egytől egyig meg is tettünk. Ezek közül volt az egyik kedvencünk Peter Lynch: Sikerrel a Tőzsdén című könyve. Peter Lynch az USA egyik legnagyobb befektetési alapjának, a Fidelity Magellan Fund-nak volt a menedzsere, 1977 és 1990 között, és arról volt híres, hogy ez idő alatt az alap mérete 18 millió dollárról 14 milliárdra nőtt, és évente átlagosan 29%-os hozamot ért el. Peter Lynch befektetési alapelve az "azt vedd meg, amit ismersz", azaz olyan cégekbe történő befektetést ajánlja, amelyekről mi valamiért tudjuk, hogy jó cégek, de a piac (még) nem. Vagyis ha ráakadunk a boltban valami nagyon jó termékre, vagy egy boltról gondoljuk azt, hogy valamiért jóval jobb, mint a többi, érdemes utánanézni a tőzsdén, hogy nem tudunk-e valahogy részesedni az adott vállalat teljesítményéből. Erre egy nagyon jó példa az Apple (de a könyvben nagyon sok példa van), amely az első Iphone megjelenése után (2007 július) közel megnégyszerezte az értékét (4 puttonyos lett), vagy a Google amely az első Androidos mobil után (2008 október) közel háromszorozódott.

A címben szereplő puttonyos (bagger) kifejezés is Lynch-től származik, amely annyira megtetszett _loki_-nak, hogy még mostanában is szokott boldogítani vele minket az irodában. A puttonyos kifejezés lényegében azt mutatja meg, hogy hányszorosára nőtt a részvény értéke, amit vizsgálunk. Egy három puttonyos részvény megháromszorozta az értékét mióta megvettük. És miért jutott ez most az eszembe? Mert pont találkoztam egy három puttonyossal a hétvégén, amit sajnos elszalasztottunk, bár ki tudja, előbb utóbb lehet, hogy 10 puttonyos lesz!

Aki befektetet az orosz piacba az előbb utóbb paranoiás lesz, mert ha valami rossz történik világban, akkor általában az oroszokat kezdik el önteni először. Ennek ellenére az oroszok egész jól tartották magukat az elmúlt időszaki feltörekvő piaci pánikban, amelyet a QE3 kivezetéséről (tapering) szóló hírek okoztak. Mi lehet ennek az oka?

A CIG Pannóniával kapcsolatban általában negatívak a magyar befektetők érzései. Ha ránézünk, a cég grafikonjára megállapíthatjuk, hogy nem igazán lehetett eddig sok pénzt keresni a vállalat részvényeivel. Azt is tudjuk, hogy azért elég sok probléma van mostanában a magyar biztosítási szektorral. Itt van a Brokernet ügy, a PSZÁF-nak is szúrja a szemét az MLM rendszer ráadásul az egész biztosítási piac döglődik. Mindezeken felül, azért ez a szektor is megkapta a maga púpját a biztosítási különadó formájában. Ezek után nem meglepő, hogy általában döbbenten néznek rám, amikor kifejtem, hogy mindezek ellenére én akkor is venném a CIG Pannónia részvényeit. De miért is? Erről fog ez a poszt szólni.