Fundman

Az amerikai palagáz forradalom kitörése és az amerikai gázár összeszakadásával párhuzamosan egyre inkább a politikai támadások kereszttüzébe került az orosz gázipari exportot ellenőrzése alatt tartó Gazprom. A támadás fő oka, hogy a vállalat nem igazán hajlandó csökkenteni a hosszú távú gázellátási szerződéseiben foglalt árait, holott a spot gázárak az elmúlt időszakban Európában is jelentősen csökkentek. Az európaiak azzal vádolják a vállalatot, hogy nem eléggé rugalmas és nem veszi észre, hogy megváltoztak a piaci viszonyok. Az orosz behemót viszont azzal védekezik, hogy ezek hosszú távú megállapodások, amelynek feltételeit a felek elfogadták. Illetve az igaz, hogy változott a piac, de az árformula, amit használnak az még mindig fair és kompetitív. Amit az európaiak akarnak az egyszerű potyázás. A közel 3 éves csörte eredménye, hogy az Európai szolgáltatóknak végül sikerült elérniük, hogy a Gazprom visszamenőlegesen enyhítsen a kötelező átvételi mennyiségeken és csökkentse egy keveset az olajindexált árait. Ez közel 6 milliárd dollárjába került a vállalatnak. Úgy néz ki, hogy a Gazprom csatát vesztett az európai piacon, de vajon elvesztette-e a háborút is?

Aki befektetet az orosz piacba az előbb utóbb paranoiás lesz, mert ha valami rossz történik világban, akkor általában az oroszokat kezdik el önteni először. Ennek ellenére az oroszok egész jól tartották magukat az elmúlt időszaki feltörekvő piaci pánikban, amelyet a QE3 kivezetéséről (tapering) szóló hírek okoztak. Mi lehet ennek az oka?

Vannak posztok, amelyek egyszerűen nem akarnak befejeződni, mindig van hozzá egy újabb ötlet, amivel ki lehet egészíteni, és nehéz elengedni. Ez is egy ilyen. Több napon keresztül foglalkoztam vele, és közben mindig újabb és újabb kiegészítenivalót találtam. Így hát jól meghízott a gyerek..

Egy kis háttérmagyarázat

Mit is csinálunk mi ezekkel a részvényekkel? Hová vesszük őket? Egyrészt ugye vannak a részvényalapok, amelyek többnyire benchmarkoltak, azaz van egy referenciaportfolió, amihez a teljesítményüket mérjük. Ezeknek a részvényeiről (amelyek egyébként az adott piac legfontosabb, leglikvidebb részvényei is egyben) "hivatalból" is véleményt kell, hogy formáljunk, hogy eldönthessük a súlyozásukat a referenciaportfolióhoz képest. Egy benchmarkolt részvényportfoliónál a portfoliókezelő dolga, hogy a referenciaindexhez képest teljesítsen jól, azaz egy kicsit másfajta megközelítést igényel, de alapvetően itt is az a lényeg, hogy az alulárazott részvényeket kell megtalálni. Ugyankkor nagyobb szerephez jut a túlértékelt papírok felkutatása, mert azokat alul lehet súlyozni, és így megverni a benchmarkot. Sokan csak jó befektetési lehetőségeket keresnek. Valójában ugyanúgy sok pénzt lehet keresni a rossz befektetési lehetőségek beazonosításával, majd beshortolásával, akár egy relatív pozíción belül egy másik papírral szembeállítva. A megvizsgált referenciarészvények közül aztán persze sok annyira ígéretesnek tűnik, hogy az abszolút hozamú alapokba is megvesszük őket, és ennek a másik lába is igaz: az amúgy benchmarkolt részvényalapokba is kerülnek a benchmarkon kívül is részvények.

Az elmúlt két hónapban érdekes dolgok történtek az olaj piacán. A WTI típusú kőolaj ára közel 15 százalékot emelkedve szinte teljesen ledolgozta a Brent-tel szembeni diszkontot. De hogy is történt mindez és miért is volt ilyen nagy különbség a két fajta kőolaj ára között? És különben is nem azért szeretjük az olajat, mert könnyen helyettesíthetők egymással? (fungibility)

Azt hogy a WTI típusú kőolaj már teljesen elvesztette a szerepét, mint nemzetközi kőolajár benchmark már régóta tudjuk. A két fajta olaj ára körülbelül 2,5 évvel ezelőtt kezdett külön életet élni, amikor az amerikai nem konvencionális mezők elkezdtek termelni. Aztán nézett az ember nagyokat, hogy hogy lehet az, hogy a jobb minőségű olaj (mert a WTI az) diszkonttal forog a rosszabb minőségűvel szemben. Hát teljesen megőrült ez a világ?

Lement már a lomiszezon, így az idei nyáron az acélról talán sokaknak talán a legújabb szuperhősös film jut eszébe, az Acélember. (egyébként ma megnéztem, és sajnos szörnyen unalmas) Az acél és a nehéz pillanatok együttállása azonban nem korlátozódik csupán a filmbeli 143 percre, a befektetőknek az elmúlt 2-3 hónapban már a nyakába akasztották a kriptonitot.

Baj van ugyanis az orosz acélszektorban. Az év eleji jó kezdés után a részvények zuhanórepülésbe kapcsoltak, és ezt nem sokkal most már követik az elemzői leminősítések is. (Pedig januárban, még sokan jó vételnek tartották 3 fontért a Chelsea tulajdonosának, az orosz Abramovicsnak a cégét, az Evrazt - most már 1 font alá süllyedt az ára). A fejlődő piaci részvények mostanában úgy általánosságban sem remekeltek, de mi lehet az oka, ennek a drámai, a többi részvényt jócskán meghaladó összeszakadásnak? Erre keressük a választ.