Fundman

                                                                                                    Forrás: Karesz mester

Januárban terjedelmesen foglalkoztunk az akkori török helyzettel, aztán a választásokat is végigszurkoltuk. Azóta ismét eltelt mintegy másfél hónap, és a részvénypiaci helyzet igen kedvezően alakult.Különösen a bankszektor teljesített jól, dollár számítva a mélypontokhoz képest 40-45% körüli volt a visszapattanás, ebből kb 8-10%-ot jelentett a líra erősödése, a többit pedig a bankrészvények produkálták.

A török bankindex változása dollárban az elmúlt 2 évben                        Forrás:Bloomberg

Mi volt ennek az oka?

- ok Nr 1: 
Elült a pánik, a kormánypárt AKP simán hatalmon maradt, lekerültek a címlapokról a napi politikai események. Ebben sokat segített Putyin is, van új első számú közellenség, és az esetleges orosz szankciók, netalán háború teljesen más megvilágításban helyezi az Erdogan-féle demokratikus deficitet és korrupciót - sok befektető az orosz piacról átcsoportosított a török részvényekbe

- ok Nr 2:
A jegybank jól kezelte a válságot, amikor kellett, megemelte a kamatot, ráadásul a piaci várakozásokat sikerült megelőznie, és ezzel megállította a török líra további gyengülését. Ráadásul a jelenlegi combos kamatkülönbözet továbbra is segíti a vásárlóerő-paritáson még most is olcsónak számító lírát, el is indultak a várakozások a lehetséges kamatvágások irányába, sőt a jegybank a rendelkezésére álló furmányos kamatmeghatározási mechanizmusain keresztül már csökkentette is a bankközi kamatokat

-ok Nr 3: 
A külkereskedelmi mérleg hiánya, minden bajok forrása a gyengébb lírának, és a fékeződő gazdaságnak köszönhetően (nem veszik már annyira hitelből a külföldi cuccokat - persze az energiaimporttal továbbra sem lehet rövid távon mit kezdeni ) csökkenésnek indult, mint a ciklusnak ebben a részében a múltban már annyiszor

-ok Nr 4:
A fejlődő piacokat övező utálat is csökkenőfélben van, a feltörekvő piaci devizák a január végi mélyponttól átlagosan 4-5%-ot tudtak erősödni

-ok Nr 5: (de ez részben következmény is):
A török gazdasági lassulás mégsem tűnik olyan brutálisnak, mint januárban sokan féltek tőle. Jó példa erre a bankszektor:

A török bankok előretekintő 12 havi várt eredménytömegének alakulása forrás:Bloomberg

Az ábra végén látszik, hogy az elemzők ismét elkezdték felfelé pöckölni a bankszektorral kapcsolatos eredményvárakozásaikat. Ennek fő oka, hogy az első negyedévben zsinórban jobbat jelentettek a bankok, mint az eléggé konzervatívra vett várakozások, valamint a 12 havi előretekintő eredménytömegből egyre nagyobb részt tesz ki 2015, amikor várhatóan már egy kiegyensúlyozottabb környezetben növekedésnek indulnak a bankprofitok.

Ezzel párhuzamosan a bankszektor kikerült a "baromi olcsó" kategóriából, amit legjobban a részvényárfolyamok könyv szerinti értékhez mért szintjével lehet kifejezni:

A török banszektor piaci/könyv szerinti értékének alakulása az elmúlt 7 esztendőben    forrás:Bloomberg

Láthatjuk, hogy ez a mutató év elején a 0.85 körüli szinteken is járt, innen jött vissza a jelenlegi 1.1 körülre, azaz 30%-ot emelkedtek a bankok anélkül, hogy változtak volna a kézzel fogható fundamentumok (persze ez erős sarkítás, hiszen a jövőbeli kilátások a legrosszabb forgatókönyvek kiárazódásával sokat javultak). Ezzel azonban historikusan még nem számítanak drágának a bankok, hiszen ha csak a 2008 utáni, válság utáni éveket nézzük az átlagos értékeltség akkor is inkább 1.35 körül van, azaz, ez alapján még van hová emelkedni.   

A megnyugvással párhuzamosan az állampapírhozamok is lejjebb kerültek, a kitüntetett szerepű 2 éves kötvény hozama a korábbi 11% fölötti szintről 9% alá is benézett múlt héten.

 a két éves török (török lírás) kötvényhozam alakulása                           forrás:Bloomberg

Ezt azért fontos fokozott figyelemmel követni, mert a hozamcsökkenés egyrészt növeli a bankok nyereségét az állampapír portfoliójukon keresztül, másrészt a részvényektől elvárt hozamot is csökkenti, ezzel emelve a célárakat.

Ezzel el is érkeztünk a hogyan továbbhoz:

A bankok árfolyamának alakulásában több katalizátor is van:

- a gazdasági kilátások további javulása -> jobb profitok -> magasabb könyv szerinti érték
- tovább erősödik a líra a jelenlegi szintekről (még mindig inkább olcsó szerintem)
- a leglényegesebb további katalizátor azonban a hozamok csökkenése lenne, amely megalapozna egy magasabb elvárható p/bv (piaci érték/könyv szerinti érték) mutatót, így a korábban említett  1,1-es mutató tudna még emelkedni. A hozamszint 2 összetevőből áll össze: reálhozam és az infláció.

A reálhozam tartósan várhatóan nem tud negatív szintre menni, (mint tette azt tavaly ilyenkor, mikor a legoptimistábbak voltak a befektetők a törökökre), egy 2% körüli szint mindenképp reálisnak tekinthető. Jelenleg a 9,25%-os kötvényhozammal, és az elemzők által várt éves inflációkkal (lásd lejjebb) (9,25%*2 - (8.2%+6.8%)) / 2 = éves 1.75% adódik, azaz a reálhozam csökkenéstől tartósan már nagyon sokat nem várhatunk - ettől persze egy esetleges európai monetáris stimulus simán beviheti ismét negatív tartományba, de ez már egy elég optimista szcenárió lenne.

Az elemzői előrejelzések a török inflációra                                               Forrás:Bloomberg

Az infláció szintje lenne a felértékelődéshez a kulcs, és a várakozások szerint a lassú csökkenés be is indul majd a jövőben, ha 6%-ra le tudna jönni (érzésem szerint ebben is van nem kevés optimizmus, hiszen a török jegybank az elmúlt pár évben nem volt túl sikeres a leszorításban), kiegészülve még egy alacsony reálhozamos környezettel tartogat még felértékelődési potenciált a bankszektorban, és ezzel együtt az egész török piacban.

Ugyanakkor a januári olcsóság már a múlté, cserébe az alacsonyabb politikai kockázatért magasabb árat kell már fizetni.

Lementek a várva-várt önkormányzati választások, amiről a korábbi összefoglalót itt olvashatjátok. Az eredmény nem okozott túl nagy meglepetést, Erdogant nem küldték el a választók a sunyiba, a nyilvánosságra került korrupciós/kamutámadós felvételek nem rombolták le a népszerűségét. Ankara és Isztambul voltak a necces pontok (hiába, az a felforgató városi értelmiség) de ott is nyerni tudott az AKP. Eddigi eredményeiket tekintve a  2009-es választási eredmény volt a mélypont, ott 38%-ot szereztek – jól mutatva, hogy egy dolog tudott igazán betenni a pártnak    , a gazdasági visszaesés.

Erről van is egy érdekes tanulmány, amelyet a Koc egyetem politológusa készített, azt kutatva, hogy mennyire büntetik meg a választók a korrupciós ügyeket. Arra jutott – annyira nem megdöbbentő módon – hogy ahol az erős korrupció szerves része a társadalomnak, ott sokkal inkább a gazdasági fejlődés az, amit figyelembe vesznek a választók. Míg az olyan fejlettebb országokban, mint például Svédország, a szavazók sokkal inkább megbüntetik az ilyen botrányba keveredő pártokat, függetlenül az aktuális gazdasági helyzettől. (forrás: Turkey Goes to Ballot Box)

Tehát vasárnap a "hófehér" párt, az AKP nyert, 45.5%-al, a liberálisabb CHP (Kemal Atatürk történelmi utódpártja, főként a nagyvárosokban erős) 27.9%-ot szerzett, míg a nacionalista MHP 15.2%-t.

És mire jó ez a 45%, amivel nyertek? Az biztos, hogy megerősíti Erdogant, kényelmes és megnyugtató többséget jelent. A kérdés az, hogy elgurul-e végképp a gyógyszere és a túlerő tudatában lesöpör minden kritikus erőt, vagy hajlandó lesz visszavenni és lelazulni kicsit. A győzelem utáni első beszéde nem épp a visszafogottságról tanúskodott, sőt. A meglehetősen agresszív hangú beszédben kikelt a Gülen-mozgalom ellen („állam az államban”), szidta az ellenzéket és árulókat vizionált mindenhová. Nem az első eset, amikor kívülről nézve ő játssza a „rossz zsarut” (Gül elnök pedig a jófiú) és miután az istenadta nép igazolta is, hogy a megfelelő ellenségkép megválasztása jól működő stratégia, végül is miért is adná fel éppen most ezt a fajta retorikát? Ugyanakkor azt is megmutatta néhányszor, hogy elsősorban nagyon pragmatikus politikus, aki a hatalmi érdekeiért bármit megtesz, ahhoz pedig láthatóan az kell, hogy közben gazdaságilag rendben legyen a helyzet. Törökország egy külső finanszírozásra éhes, növekvő ország, amit a nagy szabadságharcban azért nem állt figyelembe venni.

Az augusztusig hátralevő hónapokban a következő kérdésekre kapunk majd választ:

-          elindul-e Erdogan az elnökségért (most az általános vélemény az, hogy az a legvalószínűbb, hogy igen) és ha igen, akkor ki lesz a miniszterelnök jelölt:   a mostani elnök, Gül vagy egy gyenge és könnyebben kontrollálható nyuszi kerül elő a kalapból

-          lesznek-e előrehozott választások augusztusban – az elnökválasztással egybekötve - itt két tényező csap össze, egyrészt Erdogan tiszteletben akarja tartani a választásokat és nem változtatni a dátumon (ez a hosszú távú intézményrendszer stabilitásába vetett hitet is erősíti), ugyanakkor lehet, hogy a mostani eredmény elég csábító, hogy pontot tegyenek az i-re és bebiztosítsák magukat a következő 4 évre mondván ki tudja mi lesz egy év múlva

-          hogy alakul Erdogan keresztesháborúja a Gülen mozgalom ellen, kerül-e elő például más olyan kompromittáló felvétel, ami igazán nagy vihart kavarhat 

-          elmérgesedik - e a helyzet Szíriát illetően (amire szintén kitért Erdo a beszédben, hogy ha kell megvédik magukat)

A piac szempontjából a kedvező kimenetel az lenne, ha Erdogan elindulna az elnökségért és megelégedne az azzal járó hatalmi jogkörrel plusz esetleg egy (báb)miniszterelnökkel. Az se lenne rossz, ha közben lehiggadna és az olyan lépéseket, mint például a közösségi média korlátozása vagy az igazságszolgáltatás korlátozása, elfelejtené egy időre. Az mindenesetre jól látszott a választásokat megelőző pár napban – többek között az előzetes közvélemény kutatási eredményeknek hála – elég szépen raliztak a török részvények és a piac örült annak, hogy végre szusszanhat egyet és hogy stabil (és koalícióra nem kényszerülő) kormánya marad Törökországnak.