Fundman

Hosszú idő után ismét egy nagy marketinggel futó kibocsátás zajlik, új papír jön a Budapesti Értéktőzsdére: a Norbi Update Lowcarb Nyrt.

Ugyan ez egy nagyon kicsi cég az intézményi befektetők számára, de érdekes a téma, úgyhogy a hétvégét a Norbi Update kibocsátással kapcsolatosan fellelhető anyagok tanulmányozásával töltöttem, miután végighallgattam az egyik lakossági fórumot is.

A szektor szerintem rendkívül ígéretes, az elhízás, mint jelenség egyre jobban terjed, és a kezelése, de legfőképp a megelőzése/visszafordítása egy külön iparággá nőtte ki magát. Erről korábban írtunk is a blogon, a téma pedig továbbra is aktuális.

Bár nem vagyok a Norbi 900.000, sem a Réka 600.000 Facebook rajongója között (ezt szeretik kihangsúlyozni, hogy így összesen 1.5m követőjük van, de gondolom, hogy nem kis mértékű az átfedés), de hallottam már korábban is a brandről, bár a terméküket még nem kóstoltam, úgyhogy ezt a hiányt is gyorsan pótolni kellett.

mintavétel

Korábban ugyan olvastam már pár negatív kritikát, de ez nem igazolódott, számomra teljesen ehetőek voltak a termékek, a puding kifejezetten ízlett. Sőt, egy cégen belül végzett gyors közvéleménykutatás alapján kiderült, hogy többünknek is van olyan ismerőse, aki Norbi ételei segítségével fogyott le, és Norbitól rendszeresen rendelő kollégát is sikerült találni. Szóval a termék valószínűleg működőképes, bár nekem az a személyes véleményem, hogy ha valaki komolyan gondolja, hogy egészségesen étkezik, akkor nem édesítős pótcuccokkal folytatja a régi sör/péksüti/édesség/lónyál kombinációt, hanem valamilyen rendszeres mozgás mellett körültekintően választja meg a hús/zöldség/gyümölcs alapú étrendjét, ehhez pedig kis odafigyelés mellett nem kell update boltba menni.

A személyes tapasztalatok után lássuk magát a céget! Csak bárki által hozzáférhető információkat fogok felhasználni, megpróbálom leválasztani a kibocsátás körüli marketingmázat és mint befektetést értékelni a vállalatot. Sajnos a cég kibocsátási tájékoztatója sok helyen igen slendriánul van megfogalmazva, és rengeteg fontos információ csak nehezen, vagy szinte sehogy nem nyerhető ki. Azért megpróbáltuk kitölteni az űrt.

Forrás: Réka FB oldala

A kibocsátás

A szervezők egy kevésbé szokványos módját választották a tőkebevonásnak, hiszen a klasszikus új részvény kibocsátással történő tőkeemeléssel szemben itt arról lesz szó, hogy a tulajdonostárs Norbi és Réka értékesítik a meglévő részvényeik egy részét (min 800.000 és max 2.200.000 db-ot - ez 792millió illetve 2178 millió Ft-ot jelent) és a befolyó összeg 84%-át, de max 840 millió Ft-ot tőkeemelésre szánják (990-es áron). Ez azt jelenti, hogy nagy érdeklődés esetén több mint 1 milliárd Forintot kivesznek a cégből. Azért ez egy intő jel. Amikor a céget legjobban ismerő nagytulaj ad el jelentős pakkot, általában nem a legjobb jelzés a beszállásra. Az, hogy a magyar tőkepiac egy viszonylag kis szereplője a szervező, és a Cég könyveit hitelesítő könyvvizsgáló is egy kis cég, szintén okot ad rá, hogy még éberebbek és óvatosabbak legyünk.

A Cég jelenlegi formájának rövid története

A Norbi Update Lowcarb Nyrt nem tekint nagy múltra vissza, kifejezetten a tőzsdei bevezetésre hozták létre 2013. májusban, majd ezután nem sokkal megállapodást kötött a tulajdonos Norbival az update termékekkel, étrenddel  kapcsolatos védjegyek használatáról. Gyakorlatilag ez a védjegyhasználat a cég lelke, ez benne az érték, ennek átengedése fejében kapja a jutalékokat. A bökkenő, hogy a szerződés csak 2019. február 20-ig szól, és addig is Norbi - ha akarja - pénzt kérhet a cégtől a védjegyekért. Ez egy nagy bizonytalansági faktort jelent, hiszen még ha tervek szerint a védjegyet később a cégbe is apportálják (átadják neki), ennek a körülményei nem tisztázottak, és így lehetőség nyílik a kisbefektetők megkárosítására.

Szóval ez egy kockázati faktor, de tegyük fel, hogy nem lesz gond jogokkal, és haladjunk tovább!

Miből jön a pénz?

A Cég alapvetően abból él, hogy rendelkezésre bocsátja az Update koncepciót, és  

1. ebből jutalékokat szed a franchise bolthálózattól  - messze ez a legjelentősebb forrás
2. jutalékot szed a Teletál ételkiszállításai után
3. Norbi és Réka fellépéseinek a díja, szponzorok, a Sole-Mizo tejtermékek után járó díjak és egyéb jogdíjak jelentik az egyéb bevételt

A Cég fő tevékenysége a franchise hálózat futtatása mellett az Update brand marketingje, amely javarészt a  TV2-s, Class FM-es reklámokra, a "celebstátusz" szinten tartására és egy erős Facebook oldalra épít. Gyakorlatilag ezek a marketingkiadások jelentik a legfőbb költséget, a kevésbé jelentős munkabérek és irodabérlés mellett.

A koncepció véleményem szerint ügyes, és jól ki van találva, hiszen Norbiék megegyeztek a gyártókkal (pékségek, tejüzemek, húsipari üzemek, üdítőgyártók) a franchise partnerekkel (azaz az üzletekkel) és az őket összekötő logisztikai vállalattal, a HAVI Logistics-szal. Ez utóbbi összeköti a gyártókat az üzletekkel, bonyolítja a fizetéseket, és hetente fizet a Norbi Update-nek jutalékot. A rendszer fő előnye, hogy nincsen szükség boltok vásárlására és termékkel való feltöltésére - ez a franchise partnerek dolga - ezzel jelentős beruházásoktól és forgótőkeigénytől mentesül a cég, megkönnyítve a növekedést.

Kijön-e a matek?

Mennyi lehet a cég reális értéke? Attól függ, hogyan teljesít a jövőben. Remélem, hogy ez a poszt minél több wannabe befektetőhöz eljut, mert az alábbiakban elsősorban nekik szeretnénk egy keretet adni, ami megkönnyíti a számítgatásokat. A cég értékeléséhez elkészítettünk egy egyszerűsített, a Norbi Update legfőbb értékvezérlőire épülő modellt. A rendelkezésre álló adatok alapján jelenleg a magyar és a szlovák részt lehet beértékelni, az új irányvonalat képviselő Agassi arcával fémjelzett külföldi terjeszkedésről később lesz szó.

A működés alapsejtje a tipikus franchise bolt. Általános esetben egy új partner a kezdeti 1,5 milliós belépési díj után  megkapja a jogokat és a teendőket, és normál arculatba illő ügymenet során az értékesítésből jutalékot fizet a Norbi Update-nek. Egy ilyen egység jövedelmezősége az alábbi módon néz ki:

Azaz egy átlagos bolt havi kb 2,4 millió forintért rendel árut a HAVI Logistics-től, ebből kb 5 millió forint bevétele származik (nem kis bruttó marzzsal dolgoznak!) és kb. 560 ezer Ft-ot eljuttat Norbiéknak. Ez a magyar boltokra igaz, a a Tájékoztató alapján Szlovákiában "az érvényben lévő master franchise megállapodás értelmében a jutalékok jelentős része helyi hálózat induláskor jelentős egyszeri díjat fizető üzemeltetőjénél marad." , azaz onnan már a Cég beszedte a kezdeti nagy díjat, a továbbiakban maradnak a jelenlegi alacsony jutalékok (amelyek számításaink szerint a boltok forgalmának mindössze kb. 1%-a), így a Cég jövőbeli cash flowjához a szlovák partnerek már nem adnak hozzá sokat.

A főbb értékvezérlők (sorszámokkal jelölve) az alábbiak:

- hány magyarországi franchise partnert sikerül szerezni a jövőben, mi az, amit még elbír a piac (1)?

Minél több bolt van, annál jobban kannibalizálják majd egymást, aki akar, az már most is talál Norbi Update boltot. Ezen kívül a hagyományos szupermarketek és hipermarketek is egyre jobban bővítik a fitnesz-kaja részlegüket, a péksütik tekintetében pedig a Lipóti pékség is erős versenytárs. Sajnos a boltok növekedési dinamikája nem derül ki a tájékoztatóból, és az év során a különböző időpontban kiadott tájékoztató anyagokban sem tetten érhető a hatalmas növekedés. Hosszas tanakodás után arra jutottunk (a különböző hazai láncok boltszámai alapján), hogy 5 éven belül elérhető lehet a 150-es boltszám a Norbi Update-nek is. Ebben benne van a tévedés lehetősége mindkét irányban. Mivel egy új bolt megnyílása a Cég részéről nem jelent újabb változóköltséget (sőt, kezdeti jövedelmet generál), erre érzékeny a végső árfolyam.

- hogyan alakul a boltok árbevétele (2)? és a franchise jutalék(3)?

Várhatóan a verseny erősödésével a mostani óriási bruttó marzsok és így az árak is csökkenni fognak, ez a boltok árbevételének is a csökkenésével jár. Ez automatikusan is csökkenti a franchise jutalékokat, de az is elképzelhető, hogy az árbevétel arányos díjat is mérsékelni kell majd, ha visszaesik a partnerek profitabilitása. Ami a pozitívum, hogy maga az egészséges étkezés, mint piac még növekvő fázisban van, és a Norbi Update is folyamatosan hoz ki új termékeket, amelyek növelhetik a forgalmat (bár azt megjegyezném, hogy a cég költségei között nem nagyon találunk gyógyszercégeket megszégyenítő K+F kiadásokat. Úgy látszik, hogy dr. Schwarz olcsón dolgozik..). Mi azzal kalkulálunk, hogy kezdeti növekedés után a boltok árbevétele lassan erodálódik, és a jutalékok is lemennek a mostani 11,2%-ról 10% körülre. De itt is meghagytuk a lehetőséget az olvasóknak a különböző szcenációk elemzésére.

- fontos (bár a boltokhoz képest kisebb mértékű) bevételforrás még a Teletál ételkiszállító Update szekciója (4)

Itt mi egy 5%-os növekedést tartunk reálisnak

- a Cég Maradványértékét az 5 év múlvai állapotra számoljuk ki, és azt feltételezzük, hogy akkor majd egy stabil, 3%-os növekedésre áll be a Cash Flow (5)

A költségsoroknál a jövőben is a marketing fog dominálni, feltételezésünk szerint egy feleakkora ütemben nő majd, mint a Cég árbevétele, és 2014-es megemelkedik a bérköltség is, utána viszont várhatóan egy stabil pályára áll. A tőzsdei bevezetés költsége is idén jelentkezik.

Ide kattintva látható a DCF modell.

A részletes exceltáblázatot pedig le lehet tölteni, itt.

Letöltés után pedig szabadon próbálgathatók benne a különböző jövőképek. Sok munkám van benne, és a lehető legfelhasználóbarátabb, ezért bízom benne, hogy mielőtt bárki is befektetésre adná a fejét, gondolatébresztőnek végigszámolja a segítségével a lehetséges szcenáriókat.

A mi feltételezéseinkkel (kb. 20%-nyi likviditási diszkontot is figyelembe véve) kb 570 Ft-os fair ár adódik (és ebben még ugye nincs benne, hogy a befektetők felértékelődési potenciált is elvárnának - mi legalább 20-30%-ot szoktunk). Mivel a boltszám majdnem duplázódásával kalkulálunk, és a marzsokat is csak kis mértékben csökkentettük, ezért  ezt nem gondolnám különösen pesszimista szcenáriónak, inkább optimistán realistának.

Na és a külföldi terjeszkedés? Az Agassi faktor 

Bevallom őszintén, nem értettem elsőre sem, hogyan érheti meg megfizetni Agassit, hogy ő legyen az Update1 arca. Bár nem hozták nyilvánosságra a megegyezés részleteit (ami befektetői szemmel hatalmas figyelmeztető jelzés), az kiderült, hogy állítólag évi 2 millió euró költsége van az "üzlettársnak". A megnevezés egyébként valószínűleg csak a marketing része, hiszen Agassi nem részvényeket kap valamilyen generált árbevételhez kötve - ez az eset egyébként sokkal kedvezőbb lett volna a kisbefektetőknek - , hanem jó sok pénzbe kerül, ami gyakorlatilag el is viszi az új befektetők által Norbiéknak kifizetett, majd tőkeemelésre fordított forrást. Már az első évben. Az összeg a cég méretéhez képest hatalmas, felér az összes 2014-es egyéb kiadással. Aztán jövőre megismétlődik, és utána megint, mert 3 évig szó a megállapodás.( De utána sem szűnik meg, ha akarják vinni tovább a márkát, gondolom ismét zsebbe kell majd nyúlni). Nem egyértelmű, hogy így 3 év alatt 6 millió eurót, vagy csak 4 milliót kap Agassi, de mindkettő hatalmas összeg, és nem igazán látható, miből lehetne kitermelni. Az eddigi egyetlen külföldi terjeszkedés, a szlovák hálózat nem tud értelmezhető jutalékot generálni, pedig az még félig-meddig hazai pálya is. Ennél várhatóan Törökországban például sokkal nehezebb dolguk lesz, hiszen ott a friss termékek esetén a már kipróbált magyar gyártókat sem lehet alkalmazni. Igazából az az ember érzése, hogy azért soroltak fel ennyi országot, hogy nagyobbnak tűnjön a potenciál, de valós terv nincs mögötte (ez bevett gyakorlat a tőzsdei kibocsátásoknál, amikor fel kell beszélni az árat).

Forrás: Norbi Facebook oldala

Mit hoz Agassi? A Norbiék által a hazai piacon hosszú évek alatt felépített brandet (méghozzá "egészséges-fogyókúrás" brandet) kellene, hogy megteremtse külföldön, de nagyon hamar, mert 1 év alatt kifut a cég a forrásokból. Ha az alatt nem sikerül áttörést elérni, akkor pedig ismét tőkét kell bevonniuk, ami a meglévő részvényesek hígításával jár. A legfőbb gond a külföldi terjeszkedéssel, hogy a hazai piacon jelentős marketingköltséggel kiépített hírnév teljesen használhatatlan, és mivel a költségek nem a kutatás-fejlesztésre mentek el, a termék nem is lehet akkora durranás, hogy el tudja adni magát (mint pl a Prezi, vagy a Norbi által mintának tekintett Rubik-kocka). Talán nem véletlen, hogy a szlovákiai terjeszkedés sem volt annyira sikeres, mint a belföldi (és vélhetően ott is inkább az ottani magyar vásárlókörre tudnak építeni, akik ismerik Norbiékat).

Tényleg kíváncsi leszek a fejleményekre.

Összességében elmondható, hogy ha csak a már meglévő hazai és szlovák operációt nézzük, akkor egy okosan összerakott, jövedelmező vállalkozást látunk, amely azonban csak nagyon optimista esetben érné meg a kibocsátási árat. Az Agassi-vonal első ránézésre óriási hibának nagy vakmerőségnek  tűnik, és nagyon rossz az optikája, hogy a kibocsátással Norbiék jelentős pénzt vesznek ki a cégből a szükséges forrásnál több részvényt adnak a befektetőknek, nincsenek stabilan a cégnél a jogok, illetve meglehetősen titokzatos az üzleti terv. Ezek miatt még akkor is óriási kockázatokkal (főleg a negatív irányba) jár a befektetés, ha egyébként optimisták lennénk a hosszú távú sztorira.

Mindig meg tud lepni, mikor azt látom, hogy valaki a feltörekvő piacokról, mint egy nagy gazdasági tömbről alkot véleményt, és természetesnek veszi, hogy például Indiát és Oroszországot egy kalap alá lehet venni, csak azért mert mindketten benne vannak a BRIC-ben. Ez nagy hanyagság. A fejlődő piacok lényegében csak egyvalamiben közösek, hogy a globális likviditásbőség nagyjából azonosan érinti a kötvénypiacukat (és ez sem igaz mindig, mert itt is vannak erősnek és sérülékenynek tartott kalapok), de ezt leszámítva millió dologban óriási mértékben különböznek egymástól. A leglényegesebb különbség talán az, hogy milyen gazdasági szinten állnak.

1) Vannak olyan fejlődők, amelyek gyakorlatilag már fejlettek. Elég csak például Dél-Koreára gondolni.

2) Sokan elértek egy stabil GDP/fő szintet, ahonnan már nehéz továbblépni (middle-income trap) - pl Oroszországot és akár minket is ide lehet sorolni). Itt hatalmas bővülésre már nem lehet számítani, de általában viszonylag fejlett a tőkepiacuk és persze az egyedi részvények között általában sok jó céget lehet találni, de kézenfekvő, a GDP növekedésre épülő fundamentális sztori már viszonylag ritka.

3) Ezzel szemben vannak olyan gazdaságok, ahol az alacsony gazdasági fejlettség miatt megfelelő gazdaságpolitikai lépések nyomán viszonylag könnyen leszüretelhetőek az alacsonyan csüngő gyümölcsök, és így évekig egy szép egyenletes gazdasági növekedés figyelhető meg. Ennek a felívelő, a GDP bővülés mellett a kötvénypiac és úgy általában a tőkepiac kifejlődésével járó folyamatnak az egyik legnagyobb haszonélvezője általában a bankszektor. Erre a legtipikusabb példa Nigéria, amelyről már több ízben is írtunk (először itt, majd itt).

Európában is van azonban egy ország, amely a fenti harmadik kalapba tartozik, és az utóbbi években beindult a szüret és ez nem más, mint Grúzia.

Forrás: Wikipedia

Mikor nyaralni megyek, általában a pihenős tengerpart/naplemente kombó helyett megpróbálok valami érdekes helyre eljutni, és nemrégiben 10 napot Grúziában volt szerencsém tölteni (a Békatutajosokkal), úgyhogy az elemzésekben olvasottakat személyes benyomással is sikerült egy kicsit megfejelni. Páratlan élmény volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, főleg, hogy ősztől ha jól nézem gyakorlatilag elég olcsó Wizzair összeköttetés lesz a második legjelentősebb város Kutaisival. Egy rövid kedvcsináló egy operatőr útitárs, Andris kamerájából:

Grúziának (amely egyébként Sztálin szülőhazája is) kalandos a közelmúltja. 2003-ban a rózsás forradalom során a volt szovjet külügyminisztert, Sevardnadze-t leváltották és az Amerikában pallérozódott Szaakasvili került hatalomra. Könnyen kiaknázható energiaexport lehetőségek nélkül kénytelenek voltak az IMF receptjét követni és elindultak a gazdasági reformok, amelyek nyomán egy diverzifikált gazdaságot sikerült létrehozniuk, éves 10% körüli GDP növekedéssel (2004-2007 között). De a Grúzián belül autonóm Dél-Oszétiával közben egyre feszültebbé vált a helyzet, és 2008-ban eszkalálódott is a konfliktus. A mostani ukrán sagához némileg hasonló forgatókönyv játszódott le, azzal a különbséggel, hogy az oroszok akkor Dél-Oszétiát  (ami most Krímnek feleltethető meg) "vették védelmükbe". Azonban erre a regnáló grúz elnök Szaakasvili bődületes hibát követett el, megtámadta az orosz erőket, gyakorlatilag pár nap alatt a teljes megsemmisülésbe vezetve az egyébként előtte korszerűnek számító grúz hadsereget. Akkoriban szintén nagy port vert fel az eset az orosz tőzsdén, de hamar dűlőre jutott a dolog, és békét kötöttek a felek, majd a helyieken kívül rövidesen mindenki megfeledkezett a történtekről, az oroszok nemzetközi kapcsolatai ismét normalizálódtak. Gazdaságilag a grúzok is egész szépen kiheverték a csapást, és a már előtte is ígéretesnek induló reformokat tovább tudták folytatni, a külföldi segélyekre is építve látványosan javították az ország versenyképességét, és a nemzetközi kimutatások szerint jelentősen sikerült visszaszorítaniuk a korrupciót (biztos nem volt olcsó elintézni :-) ). Ez az elmúlt évek dinamikus gazdasági növekedésében is megmutatkozott, úgy tűnik, hogy évi 5-6%-os GDP növekedésre stabilan képes a gazdaságuk, és mivel még mindig nagyon alacsony a bázis (az egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson számítva valamivel 7000 USD fölött van - ez nagyon alacsony, kb. harmada a magyar értéknek) bőven van hová nőni.

Visszatérve a személyes benyomásokra: Egyrészt maga az ország gyönyörű, meseszép tájakkal van megáldva. A gazdaság erősen főváros központú, Tbiliszi (a 4,5 millió grúzból 1,5 millió itt él) igazi kis ékszerdoboz, és még közép-európai szemmel is kifejezetten olcsónak mondható (érzésre valahol Macedónia és Albánia közöttire tenném az árszínvonalat). Egyelőre még nem lepték el a turisták, amit a viszonylag baráti hotelárak is mutatnak, de szerintem csak idő kérdése, hogy felfedezzék a nyugat-európai kalandorok. A legénybúcsús hordáktól szerintem annyira nem kell tartaniuk, mert sajnos szép helyi lányokkal csak elvétve találkoztunk. A grúz konyha egyébként szerintem kiváló, és ezt a budapesti olvasóink könnyen tesztelhetik is. Az építészetük is modern, ha valakinek tetszik a CET, akkor Tbiliszit imádni fogja! Nyugati orientáció ide, EU-val kötött szabad kereskedelmi egyezmény oda, az orosz örökség azért kézzelfogható. Gyakorlatilag mindenki beszél oroszul (angolul csak a fiatalabbak egy része), a helyiek orosz tévét néznek, és kulturális téren – bár kiléptek a FÁK-ból – az a benyomásom, hogy egyáltalán nem távolodtak el az oroszoktól. És az orosz befektetőktől sem. Az FDI jelentős része orosz területről érkezik, de jelentősek a folyamatos nemzetközi segélyek, és a külföldről hazautalások. Ezek ellensúlyozzák az egyébként elég jelentős folyó fizetési mérleg hiányt (amely egyébként a gazdaságuk talán legfőbb gyengesége).

Befektetői szemmel két érdekes, a londoni tőzsdén kereskedett, gyakorlatilag könnyen elérhető bankjuk van (ezek egyben az ország legjelentősebb bankjai is):  a Bank of Georgia és a TBC Bank. A hosszabb múlttal rendelkező Bank of Georgia már 2006 óta tőzsdén van (2008-ban találkoztunk először a menedzsmenttel), és háború ide, gazdasági válság, kormányváltás (2012-ben) oda, stabilan képes volt növelni az eredményét, és minden krízist átvészelt. Hála az erős helyzetéből fakadó rendkívül magas, 7-8% körüli kamatmarzsának (és ennek nagy része a dollárhitelein keletkezik - ott most élik a devizahiteles hősidőket) a magas tőkemegfelelési mutatója ellenére (20% körüli, azaz elég alacsony tőkeáttétellel operálnak) is 20% körüli saját tőkére vetített nyereséggel tud működni - ez sok bank számára álomkategória. Sajnos az árazása a tavalyi nagy emelkedés után mostanra már nem mondható olcsónak, a könyv szerinti értéke 2x-esén forog.

A Bank of Georgia főhadiszállása (forrás:egecarpets.com)

A tőzsdén nemrég debütált második legnagyobb bank, a TBC, amely kevésbé likvid, és kicsit alacsonyabb profitabilitású (de a 17% körüli ROE-ja azért figyelemre méltó), de cserébe az árazása jóval barátibb, a könyv szerinti értéke 1.2x-esén forog, ami gyakorlatilag egy mostani török árazásnak felel meg.

Mivel együttesen teljesen dominálják a grúz piacot, és a grúz gazdaság kis mérete miatt egyelőre komolyabb nemzetközi vetélytárs felbukkanásától nem kell tartani, ezért a jövedelmezőségük várhatóan továbbra is fennmaradhat, miközben a gazdasággal és a még alacsony banki penetrációval együtt szépen tudnak nőni. Minden adott, hogy folytatódjon az eddigi sikersztori, ezért érdemes figyelemmel kísérni a beszállási lehetőségeket.

Tényleg érdemes elmenni Tbiliszibe.      Forrás:adventurous-travels.com

Hát eljött a pillanat. Elindul a Fundman Alap.

Igazából az egész blogot azért hoztuk létre, mert erős meggyőződésünk, hogy a hosszú távú megtakarítások legjobb helye a részvényekben van. Az egyik legfontosabb célunk, hogy arcot adjunk magának a részvénypiacnak, hogy az átlagbefektető is ráébredjen, hogy amikor részvényt ad/vesz, az nem valamiféle fura szerencsejáték a villogó hárombetűs kódokkal, hanem a kódok mögött hús-vér vállalatok vannak.  Elég ha józanul végiggondoljuk a folyamatokat, mi az, amit a pénzünkkel hosszú távon logikusan tenni érdemes: kölcsönadni valakinek (államnak, vállalatoknak fix kamatért - ezt tesszük, mikor kötvényvásárlásra adjuk a fejünket) vagy pedig valamilyen saját vállalkozásba fogni vele. A legnagyobb gond a saját vállalkozással, hogy túl nagy kockázatot vállalunk: ha nem megy a bolt, elúszhat a befektetett pénzünk. Ezért adódik a kézenfekvő megoldás: több vállalatban is tulajdonrészt kell szerezni részvénybefektetésekkel. Itt azonban újabb problémákba ütközünk: 

1) a részvénypiacok gyakran változnak, sokszor hirtelen sokat nyerhetünk és veszíthetünk rajtuk, elég csak a 2008-as vérzivataros időkre gondolni - ez ellen a legjobb orvosság, ha a megtakarításainknak csak azt a részét tesszük részvényekbe, amelyet hosszú távon is nélkülözni tudunk, valamint ha folyamatosan vannak megtakarításaink, így akkor is tudunk újabb részvényeket venni, ha éppen beestek az árfolyamok. Mivel hosszú távon a részvénybefektetések várható hozama a legmagasabb az eszközosztályok közül, várhatóan ezzel érjük el a legjobb eredményt, a menet közbeni válságokból pedig még profitálhatunk is, mert az új megtakarítást olcsó szinteken tudjuk befektetni.

2) A megtakarítók nagy részének sem ideje, sem szakértelme nincsen a részvények kiválasztásához - ezért jöttek létre a befektetési alapok, ahol valamilyen szempont alapján már egy kész portfolióval várják a befektetőket, és az összegyűjtött vagyont profi szakemberek kezelik.

Végignézve a hazai részvény befektetési piacon azonban egyvalami azonnal szembetűnik - a legtöbb alap valamilyen téma köré jön létre:

- valamilyen régió (fejlett piac/fejlődő piac, vagy akár ország, régió)
- valamilyen szektor/ sztori (pl: ingatlanos cégek, klímaváltozásos cégek)

Ezeknek a könnyű kommunikáció mellett az is a fő erénye, hogy az adott területet egy specializálódott portfoliókezelő viszi, és így a befektetőknek reális esélye van arra, hogy ha például megvesz egy Oroszországba fektető alapot, akkor az hosszú távon jobban fog hozni, mintha találomra megvenné a londoni piacon a 10 legnagyobb orosz céget. Ezeknek az alapoknak azonban van egy hiányosságuk: ugyan az adott témában megtalálhatják a legjobb részvényeket, de meg van kötve a kezük: az átcsoportosítást más régió részvényeibe nem végzik el maguktól, azt a döntést a befektetőknek kell meghozniuk. Így elképzelhető, hogy nem a legjobban informált szereplő kezébe kerül az a döntés, amelynek talán a legnagyobb szerepe van a jövőbeli hozamok alakulásában.

Ha valaki befektet egy országot vagy egy régiót lefedő részvényalapba, legtöbbször az adott ország vagy régió növekedési kilátásaiban bízva teszi azt. A részvénypiac azonban nem ilyen egyszerűen működik. A lengyel részvényalappal nem a lengyel GDP növekedést vesszük meg, hanem magukat az egyedi lengyel részvényeket, amelyek jövőbeli hozamát nem a GDP növekedés fogja eldönteni, hanem a megannyi egyedi papír saját kis egyedi történéseinek az összessége. Emelkedhet 5%-ot is a gazdaság, ha a szereplők korábban 6%-ra számítottak, így csalódnak, vagy ha közben pl. beállamosítják a nyugdíjpénztárakat és kényszereladások lesznek - a részvények még simán eshetnek a jól pörgő gazdaság ide vagy oda. Éppen ezért véleményünk szerint sokkal érdemesebb egyesével megismerni a cégeket, megnézni, hogy milyen folyamatok hogyan hatnak rájuk, és egyedileg dönteni a sorsukról. Ez a megközelítés - amit mi is vallunk - azt jelenti, hogy a régiós allokáció inkább az által alakul ki, hogy hol vannak éppen jó (és/vagy olcsó) cégek.

Még egy gondolat a papírok egyedi jellegéről. A piacok hajlamosak túlbüntetni egy-egy részvénypiacot (különösen a fejlődő piacoknál), amikor az adott országban valamilyen makrogazdasági vagy geopolitikai probléma van. Ennek oka a pánikolás mellett az, hogy sokan nem vesznek figyelembe egy nagyon fontos tényezőt. A legtöbb vállalat és azok menedzsmentje már "régi motoros", a múltban már sok kritikus időszakon túljutottak és sikerrel vették az akadályokat, gyakran megerősödve kerültek ki belőlük. Hiszen még mindig talpon vannak! Éppen ezért a legjobb befektetési lehetőségek sokszor akkor adódnak, amikor valamilyen válsághelyzet van, és a piac nagyon pesszimista jövőképet áraz, alábecsülve a cégek alkalmazkodási képességét. Sajnos lélektanilag meglehetősen nehéz akkor befektetni, mikor "folyik az utcán a vér", viszont ha alaposan ismerjük az egyedi cégeket, és ki tudjuk számolni, hogy mekkora a potenciális hatása egy-egy nehéz időszaknak, akkor pont ezekben a kritikus helyzetekben tudunk higgadtak maradni.

Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy létrehozunk egy olyan részvényalapot, amely nem rendelkezik semmilyen régiós/szektoriális megkötéssel és csak azokat a részvényeket tartalmazza, amelyeket az adott időszakban a legjobbaknak gondolunk. Mivel - mint ez addig sem volt titok - az OTP Alapkezelő munkatársai vagyunk, az alap OTP Fundman Részvényalap nevet kapta. 

Mit tud az OTP Fundman Alap?

- ez egy deklarált részvényalap, a vagyonát részvényekben tartja. Akkor is, ha előtte sokat emelkedtek a részvénypiacok. Amíg találunk olyan cégeket, amelyeket érdemesnek tartunk a befektetésre, addig részvényekbe fogunk fektetni. A feltöltöttség annak a függvénye, hogy mennyi jó papírt találunk, de jellemzően a 70-100% közötti részvényarányt célzunk meg. 

- nincsen semmiféle megkötés a részvények tekintetében, olyan piacokon és olyan szektorokban fektetünk be , amelyet jónak ítélünk meg.

- egy-egy részvényből jellemzően 2-5%-ot tartunk, hogy megvalósuljon a kellő diverzifikáció. Így általában 25-30 jó befektetési lehetőséget kell találnunk, hogy teljesen fel legyen töltve az Alap.

- egy  szektorból/régióból sem hagyjuk elszállni a kitettséget, bár néha vannak olyan szituációk, mikor ettől indokolt esetben eltérünk

- ez egy csapatmunka: 2 portfoliókezelő és 3 részvényelemző (a Fundman blog mögött álló csapat) együttes munkája. Mindenkinek megvan a maga szakterülete, de az összes befektetést legalább ketten megvizsgáljuk. Nem azért mert egyedül képtelenek lennénk a döntésre, de ha az ember jobban megismer és régóta követ egy céget, hajlamos beleszeretni, és nehéz felismerni, ha nincsen igaza. Éppen ezért alapvető fontosságú a "több szem többet lát" elv.

- csak olyan papírok kerülnek a portfolióba, amelyeket alaposan megismertünk, és utána szigorúan monitorozzuk, hogy fennáll-e még a befektetési sztori, amiért megvettük.

- a részvények devizakitettségét jellemzően felvállaljuk, nem fedezünk vissza forintra. Ettől  - ha érzésünk szerint nagyon gyenge a forint - alkalomadtán eltérhetünk, de az Alap teljesítménye nem devizaspekulációra fog épülni.