Fundman

Mindig meg tud lepni, mikor azt látom, hogy valaki a feltörekvő piacokról, mint egy nagy gazdasági tömbről alkot véleményt, és természetesnek veszi, hogy például Indiát és Oroszországot egy kalap alá lehet venni, csak azért mert mindketten benne vannak a BRIC-ben. Ez nagy hanyagság. A fejlődő piacok lényegében csak egyvalamiben közösek, hogy a globális likviditásbőség nagyjából azonosan érinti a kötvénypiacukat (és ez sem igaz mindig, mert itt is vannak erősnek és sérülékenynek tartott kalapok), de ezt leszámítva millió dologban óriási mértékben különböznek egymástól. A leglényegesebb különbség talán az, hogy milyen gazdasági szinten állnak.

1) Vannak olyan fejlődők, amelyek gyakorlatilag már fejlettek. Elég csak például Dél-Koreára gondolni.

2) Sokan elértek egy stabil GDP/fő szintet, ahonnan már nehéz továbblépni (middle-income trap) - pl Oroszországot és akár minket is ide lehet sorolni). Itt hatalmas bővülésre már nem lehet számítani, de általában viszonylag fejlett a tőkepiacuk és persze az egyedi részvények között általában sok jó céget lehet találni, de kézenfekvő, a GDP növekedésre épülő fundamentális sztori már viszonylag ritka.

3) Ezzel szemben vannak olyan gazdaságok, ahol az alacsony gazdasági fejlettség miatt megfelelő gazdaságpolitikai lépések nyomán viszonylag könnyen leszüretelhetőek az alacsonyan csüngő gyümölcsök, és így évekig egy szép egyenletes gazdasági növekedés figyelhető meg. Ennek a felívelő, a GDP bővülés mellett a kötvénypiac és úgy általában a tőkepiac kifejlődésével járó folyamatnak az egyik legnagyobb haszonélvezője általában a bankszektor. Erre a legtipikusabb példa Nigéria, amelyről már több ízben is írtunk (először itt, majd itt).

Európában is van azonban egy ország, amely a fenti harmadik kalapba tartozik, és az utóbbi években beindult a szüret és ez nem más, mint Grúzia.

Forrás: Wikipedia

Mikor nyaralni megyek, általában a pihenős tengerpart/naplemente kombó helyett megpróbálok valami érdekes helyre eljutni, és nemrégiben 10 napot Grúziában volt szerencsém tölteni (a Békatutajosokkal), úgyhogy az elemzésekben olvasottakat személyes benyomással is sikerült egy kicsit megfejelni. Páratlan élmény volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, főleg, hogy ősztől ha jól nézem gyakorlatilag elég olcsó Wizzair összeköttetés lesz a második legjelentősebb város Kutaisival. Egy rövid kedvcsináló egy operatőr útitárs, Andris kamerájából:

Grúziának (amely egyébként Sztálin szülőhazája is) kalandos a közelmúltja. 2003-ban a rózsás forradalom során a volt szovjet külügyminisztert, Sevardnadze-t leváltották és az Amerikában pallérozódott Szaakasvili került hatalomra. Könnyen kiaknázható energiaexport lehetőségek nélkül kénytelenek voltak az IMF receptjét követni és elindultak a gazdasági reformok, amelyek nyomán egy diverzifikált gazdaságot sikerült létrehozniuk, éves 10% körüli GDP növekedéssel (2004-2007 között). De a Grúzián belül autonóm Dél-Oszétiával közben egyre feszültebbé vált a helyzet, és 2008-ban eszkalálódott is a konfliktus. A mostani ukrán sagához némileg hasonló forgatókönyv játszódott le, azzal a különbséggel, hogy az oroszok akkor Dél-Oszétiát  (ami most Krímnek feleltethető meg) "vették védelmükbe". Azonban erre a regnáló grúz elnök Szaakasvili bődületes hibát követett el, megtámadta az orosz erőket, gyakorlatilag pár nap alatt a teljes megsemmisülésbe vezetve az egyébként előtte korszerűnek számító grúz hadsereget. Akkoriban szintén nagy port vert fel az eset az orosz tőzsdén, de hamar dűlőre jutott a dolog, és békét kötöttek a felek, majd a helyieken kívül rövidesen mindenki megfeledkezett a történtekről, az oroszok nemzetközi kapcsolatai ismét normalizálódtak. Gazdaságilag a grúzok is egész szépen kiheverték a csapást, és a már előtte is ígéretesnek induló reformokat tovább tudták folytatni, a külföldi segélyekre is építve látványosan javították az ország versenyképességét, és a nemzetközi kimutatások szerint jelentősen sikerült visszaszorítaniuk a korrupciót (biztos nem volt olcsó elintézni :-) ). Ez az elmúlt évek dinamikus gazdasági növekedésében is megmutatkozott, úgy tűnik, hogy évi 5-6%-os GDP növekedésre stabilan képes a gazdaságuk, és mivel még mindig nagyon alacsony a bázis (az egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson számítva valamivel 7000 USD fölött van - ez nagyon alacsony, kb. harmada a magyar értéknek) bőven van hová nőni.

Visszatérve a személyes benyomásokra: Egyrészt maga az ország gyönyörű, meseszép tájakkal van megáldva. A gazdaság erősen főváros központú, Tbiliszi (a 4,5 millió grúzból 1,5 millió itt él) igazi kis ékszerdoboz, és még közép-európai szemmel is kifejezetten olcsónak mondható (érzésre valahol Macedónia és Albánia közöttire tenném az árszínvonalat). Egyelőre még nem lepték el a turisták, amit a viszonylag baráti hotelárak is mutatnak, de szerintem csak idő kérdése, hogy felfedezzék a nyugat-európai kalandorok. A legénybúcsús hordáktól szerintem annyira nem kell tartaniuk, mert sajnos szép helyi lányokkal csak elvétve találkoztunk. A grúz konyha egyébként szerintem kiváló, és ezt a budapesti olvasóink könnyen tesztelhetik is. Az építészetük is modern, ha valakinek tetszik a CET, akkor Tbiliszit imádni fogja! Nyugati orientáció ide, EU-val kötött szabad kereskedelmi egyezmény oda, az orosz örökség azért kézzelfogható. Gyakorlatilag mindenki beszél oroszul (angolul csak a fiatalabbak egy része), a helyiek orosz tévét néznek, és kulturális téren – bár kiléptek a FÁK-ból – az a benyomásom, hogy egyáltalán nem távolodtak el az oroszoktól. És az orosz befektetőktől sem. Az FDI jelentős része orosz területről érkezik, de jelentősek a folyamatos nemzetközi segélyek, és a külföldről hazautalások. Ezek ellensúlyozzák az egyébként elég jelentős folyó fizetési mérleg hiányt (amely egyébként a gazdaságuk talán legfőbb gyengesége).

Befektetői szemmel két érdekes, a londoni tőzsdén kereskedett, gyakorlatilag könnyen elérhető bankjuk van (ezek egyben az ország legjelentősebb bankjai is):  a Bank of Georgia és a TBC Bank. A hosszabb múlttal rendelkező Bank of Georgia már 2006 óta tőzsdén van (2008-ban találkoztunk először a menedzsmenttel), és háború ide, gazdasági válság, kormányváltás (2012-ben) oda, stabilan képes volt növelni az eredményét, és minden krízist átvészelt. Hála az erős helyzetéből fakadó rendkívül magas, 7-8% körüli kamatmarzsának (és ennek nagy része a dollárhitelein keletkezik - ott most élik a devizahiteles hősidőket) a magas tőkemegfelelési mutatója ellenére (20% körüli, azaz elég alacsony tőkeáttétellel operálnak) is 20% körüli saját tőkére vetített nyereséggel tud működni - ez sok bank számára álomkategória. Sajnos az árazása a tavalyi nagy emelkedés után mostanra már nem mondható olcsónak, a könyv szerinti értéke 2x-esén forog.

A Bank of Georgia főhadiszállása (forrás:egecarpets.com)

A tőzsdén nemrég debütált második legnagyobb bank, a TBC, amely kevésbé likvid, és kicsit alacsonyabb profitabilitású (de a 17% körüli ROE-ja azért figyelemre méltó), de cserébe az árazása jóval barátibb, a könyv szerinti értéke 1.2x-esén forog, ami gyakorlatilag egy mostani török árazásnak felel meg.

Mivel együttesen teljesen dominálják a grúz piacot, és a grúz gazdaság kis mérete miatt egyelőre komolyabb nemzetközi vetélytárs felbukkanásától nem kell tartani, ezért a jövedelmezőségük várhatóan továbbra is fennmaradhat, miközben a gazdasággal és a még alacsony banki penetrációval együtt szépen tudnak nőni. Minden adott, hogy folytatódjon az eddigi sikersztori, ezért érdemes figyelemmel kísérni a beszállási lehetőségeket.

Tényleg érdemes elmenni Tbiliszibe.      Forrás:adventurous-travels.com

Hát eljött a pillanat. Elindul a Fundman Alap.

Igazából az egész blogot azért hoztuk létre, mert erős meggyőződésünk, hogy a hosszú távú megtakarítások legjobb helye a részvényekben van. Az egyik legfontosabb célunk, hogy arcot adjunk magának a részvénypiacnak, hogy az átlagbefektető is ráébredjen, hogy amikor részvényt ad/vesz, az nem valamiféle fura szerencsejáték a villogó hárombetűs kódokkal, hanem a kódok mögött hús-vér vállalatok vannak.  Elég ha józanul végiggondoljuk a folyamatokat, mi az, amit a pénzünkkel hosszú távon logikusan tenni érdemes: kölcsönadni valakinek (államnak, vállalatoknak fix kamatért - ezt tesszük, mikor kötvényvásárlásra adjuk a fejünket) vagy pedig valamilyen saját vállalkozásba fogni vele. A legnagyobb gond a saját vállalkozással, hogy túl nagy kockázatot vállalunk: ha nem megy a bolt, elúszhat a befektetett pénzünk. Ezért adódik a kézenfekvő megoldás: több vállalatban is tulajdonrészt kell szerezni részvénybefektetésekkel. Itt azonban újabb problémákba ütközünk: 

1) a részvénypiacok gyakran változnak, sokszor hirtelen sokat nyerhetünk és veszíthetünk rajtuk, elég csak a 2008-as vérzivataros időkre gondolni - ez ellen a legjobb orvosság, ha a megtakarításainknak csak azt a részét tesszük részvényekbe, amelyet hosszú távon is nélkülözni tudunk, valamint ha folyamatosan vannak megtakarításaink, így akkor is tudunk újabb részvényeket venni, ha éppen beestek az árfolyamok. Mivel hosszú távon a részvénybefektetések várható hozama a legmagasabb az eszközosztályok közül, várhatóan ezzel érjük el a legjobb eredményt, a menet közbeni válságokból pedig még profitálhatunk is, mert az új megtakarítást olcsó szinteken tudjuk befektetni.

2) A megtakarítók nagy részének sem ideje, sem szakértelme nincsen a részvények kiválasztásához - ezért jöttek létre a befektetési alapok, ahol valamilyen szempont alapján már egy kész portfolióval várják a befektetőket, és az összegyűjtött vagyont profi szakemberek kezelik.

Végignézve a hazai részvény befektetési piacon azonban egyvalami azonnal szembetűnik - a legtöbb alap valamilyen téma köré jön létre:

- valamilyen régió (fejlett piac/fejlődő piac, vagy akár ország, régió)
- valamilyen szektor/ sztori (pl: ingatlanos cégek, klímaváltozásos cégek)

Ezeknek a könnyű kommunikáció mellett az is a fő erénye, hogy az adott területet egy specializálódott portfoliókezelő viszi, és így a befektetőknek reális esélye van arra, hogy ha például megvesz egy Oroszországba fektető alapot, akkor az hosszú távon jobban fog hozni, mintha találomra megvenné a londoni piacon a 10 legnagyobb orosz céget. Ezeknek az alapoknak azonban van egy hiányosságuk: ugyan az adott témában megtalálhatják a legjobb részvényeket, de meg van kötve a kezük: az átcsoportosítást más régió részvényeibe nem végzik el maguktól, azt a döntést a befektetőknek kell meghozniuk. Így elképzelhető, hogy nem a legjobban informált szereplő kezébe kerül az a döntés, amelynek talán a legnagyobb szerepe van a jövőbeli hozamok alakulásában.

Ha valaki befektet egy országot vagy egy régiót lefedő részvényalapba, legtöbbször az adott ország vagy régió növekedési kilátásaiban bízva teszi azt. A részvénypiac azonban nem ilyen egyszerűen működik. A lengyel részvényalappal nem a lengyel GDP növekedést vesszük meg, hanem magukat az egyedi lengyel részvényeket, amelyek jövőbeli hozamát nem a GDP növekedés fogja eldönteni, hanem a megannyi egyedi papír saját kis egyedi történéseinek az összessége. Emelkedhet 5%-ot is a gazdaság, ha a szereplők korábban 6%-ra számítottak, így csalódnak, vagy ha közben pl. beállamosítják a nyugdíjpénztárakat és kényszereladások lesznek - a részvények még simán eshetnek a jól pörgő gazdaság ide vagy oda. Éppen ezért véleményünk szerint sokkal érdemesebb egyesével megismerni a cégeket, megnézni, hogy milyen folyamatok hogyan hatnak rájuk, és egyedileg dönteni a sorsukról. Ez a megközelítés - amit mi is vallunk - azt jelenti, hogy a régiós allokáció inkább az által alakul ki, hogy hol vannak éppen jó (és/vagy olcsó) cégek.

Még egy gondolat a papírok egyedi jellegéről. A piacok hajlamosak túlbüntetni egy-egy részvénypiacot (különösen a fejlődő piacoknál), amikor az adott országban valamilyen makrogazdasági vagy geopolitikai probléma van. Ennek oka a pánikolás mellett az, hogy sokan nem vesznek figyelembe egy nagyon fontos tényezőt. A legtöbb vállalat és azok menedzsmentje már "régi motoros", a múltban már sok kritikus időszakon túljutottak és sikerrel vették az akadályokat, gyakran megerősödve kerültek ki belőlük. Hiszen még mindig talpon vannak! Éppen ezért a legjobb befektetési lehetőségek sokszor akkor adódnak, amikor valamilyen válsághelyzet van, és a piac nagyon pesszimista jövőképet áraz, alábecsülve a cégek alkalmazkodási képességét. Sajnos lélektanilag meglehetősen nehéz akkor befektetni, mikor "folyik az utcán a vér", viszont ha alaposan ismerjük az egyedi cégeket, és ki tudjuk számolni, hogy mekkora a potenciális hatása egy-egy nehéz időszaknak, akkor pont ezekben a kritikus helyzetekben tudunk higgadtak maradni.

Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy létrehozunk egy olyan részvényalapot, amely nem rendelkezik semmilyen régiós/szektoriális megkötéssel és csak azokat a részvényeket tartalmazza, amelyeket az adott időszakban a legjobbaknak gondolunk. Mivel - mint ez addig sem volt titok - az OTP Alapkezelő munkatársai vagyunk, az alap OTP Fundman Részvényalap nevet kapta. 

Mit tud az OTP Fundman Alap?

- ez egy deklarált részvényalap, a vagyonát részvényekben tartja. Akkor is, ha előtte sokat emelkedtek a részvénypiacok. Amíg találunk olyan cégeket, amelyeket érdemesnek tartunk a befektetésre, addig részvényekbe fogunk fektetni. A feltöltöttség annak a függvénye, hogy mennyi jó papírt találunk, de jellemzően a 70-100% közötti részvényarányt célzunk meg. 

- nincsen semmiféle megkötés a részvények tekintetében, olyan piacokon és olyan szektorokban fektetünk be , amelyet jónak ítélünk meg.

- egy-egy részvényből jellemzően 2-5%-ot tartunk, hogy megvalósuljon a kellő diverzifikáció. Így általában 25-30 jó befektetési lehetőséget kell találnunk, hogy teljesen fel legyen töltve az Alap.

- egy  szektorból/régióból sem hagyjuk elszállni a kitettséget, bár néha vannak olyan szituációk, mikor ettől indokolt esetben eltérünk

- ez egy csapatmunka: 2 portfoliókezelő és 3 részvényelemző (a Fundman blog mögött álló csapat) együttes munkája. Mindenkinek megvan a maga szakterülete, de az összes befektetést legalább ketten megvizsgáljuk. Nem azért mert egyedül képtelenek lennénk a döntésre, de ha az ember jobban megismer és régóta követ egy céget, hajlamos beleszeretni, és nehéz felismerni, ha nincsen igaza. Éppen ezért alapvető fontosságú a "több szem többet lát" elv.

- csak olyan papírok kerülnek a portfolióba, amelyeket alaposan megismertünk, és utána szigorúan monitorozzuk, hogy fennáll-e még a befektetési sztori, amiért megvettük.

- a részvények devizakitettségét jellemzően felvállaljuk, nem fedezünk vissza forintra. Ettől  - ha érzésünk szerint nagyon gyenge a forint - alkalomadtán eltérhetünk, de az Alap teljesítménye nem devizaspekulációra fog épülni.