Fundman

Pályafutásunk elején, amikor _loki_-val a Céghez kerültünk, mint zöldfülű gyakornokok, bargain_hunter átadott nekünk egy több száz tételes listát, hogy milyen befektetéssel kapcsolatos könyveket érdemes elolvasnunk, amit persze mi mind egytől egyig meg is tettünk. Ezek közül volt az egyik kedvencünk Peter Lynch: Sikerrel a Tőzsdén című könyve. Peter Lynch az USA egyik legnagyobb befektetési alapjának, a Fidelity Magellan Fund-nak volt a menedzsere, 1977 és 1990 között, és arról volt híres, hogy ez idő alatt az alap mérete 18 millió dollárról 14 milliárdra nőtt, és évente átlagosan 29%-os hozamot ért el. Peter Lynch befektetési alapelve az "azt vedd meg, amit ismersz", azaz olyan cégekbe történő befektetést ajánlja, amelyekről mi valamiért tudjuk, hogy jó cégek, de a piac (még) nem. Vagyis ha ráakadunk a boltban valami nagyon jó termékre, vagy egy boltról gondoljuk azt, hogy valamiért jóval jobb, mint a többi, érdemes utánanézni a tőzsdén, hogy nem tudunk-e valahogy részesedni az adott vállalat teljesítményéből. Erre egy nagyon jó példa az Apple (de a könyvben nagyon sok példa van), amely az első Iphone megjelenése után (2007 július) közel megnégyszerezte az értékét (4 puttonyos lett), vagy a Google amely az első Androidos mobil után (2008 október) közel háromszorozódott.

A címben szereplő puttonyos (bagger) kifejezés is Lynch-től származik, amely annyira megtetszett _loki_-nak, hogy még mostanában is szokott boldogítani vele minket az irodában. A puttonyos kifejezés lényegében azt mutatja meg, hogy hányszorosára nőtt a részvény értéke, amit vizsgálunk. Egy három puttonyos részvény megháromszorozta az értékét mióta megvettük. És miért jutott ez most az eszembe? Mert pont találkoztam egy három puttonyossal a hétvégén, amit sajnos elszalasztottunk, bár ki tudja, előbb utóbb lehet, hogy 10 puttonyos lesz!

A Magyar Telekom árfolyama már jó ideje nyomás alatt van, így egyre gyakrabban felmerül a kérdés, hogy vajon közeleg-e már a jó beszálló ideje. Erre persze egyből jöhet a jól bevált válasz, hogy "attól függ". Na de lássuk, hogy mitől is pontosan…

Nem először mondjuk el, hosszú távú befektetők vagyunk. Az ok prózai, ahhoz hogy egy alulértékelt céget a piac megtaláljon és a régóta dédelgetett gyümölcs beérjen, idő kell. Ez piactól, hangulattól és persze az adott cégtől függően lehet több vagy kevesebb, de teljesen más jellegű mint például technikai alapon tradelni. Ettől még persze azért figyelembe vesszük, hogy mit csinált az árfolyam az elmúlt időszakban, de nem ez a döntő szempont.

Attól még, hogy a fókuszt ezek a fajta, fundamentális befektetések jelentik, nem csukjuk be a szemünket, ha rövidtávon jó lehetőséget látunk. Ilyen lehet például egy kivezetési ajánlat, az Egisnél aki igazán szemfüles volt még az ajánlat után 27400 körül vehetett is - a 2% körüli kamat pedig nem egy rossz ajánlat két hónapra. A piac nem mindig gyors, nem mindig hatékony - ahhoz hogy az legyen, ahhoz éppen az kell, hogy valakinek megérje az ilyen félreárazásokat figyelni és ráugrani az ilyen lehetőségekre.

Az elmúlt hetekben a FED és a szíriai hírek mozgatták fel és le a piacokat, és a török tőzsde is felült a hullámvasútra. Egyrészt ez könnyen érthető, hiszen az sosem jó hír, ha egy szomszédos országban háború dúl, hát még ha az a határokon túl is átterjed. Másrészt viszont tipikus példája volt annak, ahogy a likviditás elapadásától bepánikoló befektetők a külső finanszírozásnak kitett országokból kezdték el kivonni a pénzüket, amilyen Törökország is és a szíriai helyzet fokozódása csak olaj volt a tűzre. Öröm az ürömben, hogy ez a pánik jó lehetőséget nyújt azoknak, akik eddig csak a partvonalról figyelték a török piacot, hogy most végre ismét kedvező értékeltségi szinteken szállhassanak be ebbe a sztoriba.

forrás: The Guardian

Az, hogy lesz-e végül amerikai katonai beavatkozás vagy az orosz javaslat áthidalhatja a kritikussá vált helyzetet a következő hetekben derülhet ki. Ez a poszt nem is a háború esélyeit taglalja, hanem azt, hogy milyen hatással van a mostani helyzet gazdaságilag a szomszédos Törökországra, egy török elemzőház által készített elemzés alapján.

Törökországot az elmúlt évek gazdasági sikertörténeteként szokták emlegetni. Ennek szemmel látható bizonyítéka a török részvénypiac grafikonja, amely (a nyár elején kitört zavargások miatti korrekciót leszámítva) meredeken ívelt felfelé. Azonban a török csoda legfőbb katalizátora, a hatalmas gazdasági növekedés az átlag magyar ember számára nem annyira tetten érhető, mint például Dél-Korea esetében, melynek csúcstechnológiájú berendezéseit és autóit (Samsung, LG, Hyundai-Kia) ki ne ismerné szerte a világon. Felmerül tehát a kérdés, hogy Törökország egy inkább belső fogyasztásra épülő, zárt gazdaság, és talán ez lehet az oka annak, hogy a török márkák itthon nem annyira ismertek? A válasz részben igen, mert valóban a belső fogyasztás a leghangsúlyosabb, melyet a fiatal, folyamatosan növekvő társadalom táplál. De emellett egyes szektorokban az export is jelentős, olyan világszínvonalú márkákkal, amikről magyarként még lehet, hogy nem is hallottunk. Az egyik ilyen szektor a háztartási gépeké.