Fundman

A lengyel politikusoknak igencsak megtetszett a nyugdíj megtakarításokat államosító magyar példa és hosszas gondolkodás után a múlt héten hivatalosan is bejelentették a saját „nyugdíjreformjukat”. Ennek keretében a nyugdíjpénztárak vagyonuk nagyjából felét jövőre átadják az államnak, azt követően pedig a 10 éven belül nyugdíjba menők megtakarításait helyezik évről évre biztos állami kezekbe. A jelenlegi elképzelések szerint a maradék nyugdíjvagyont a pénztárak „eltőzsdézhetik”, a megmaradó magánnyugdíj pénztárak feladata ugyanis kimondottan a kockázatosabb befektetések kezelése lesz, hazai állampapírt nem is vásárolhatnak.

A nyugdíjjárulékok kérdésében a magyarországinál némileg kulturáltabb megoldás látszik körvonalazódni, mindenki nyilatkozhat arról, hogy szeretné-e továbbra is a magánnyugdíjpénztárba irányítani járulékát. Aki nem nyilatkozik – a magyar megoldást másolva –, az államot választja. Egyelőre nem látszik a magyarországihoz hasonló presszió, a magánpénztárakat választókat nem fenyegették meg a „nyugdíjrendszerből való kiiratkozással”, ennek ellenére mindössze 15-30%-ra becsülik a maradók arányát.

A lengyel nyugdíjpénztárak előszeretettel vásárolták portfoliójukba a hazai részvényeket, az évek során az egyes WIG20 papírok 10-60%-a került a pénztárak tulajdonába. A pénztárak aránytalanul magas tőkepiaci szerepvállalásának eredményeképp a lengyel piacon ún. nyugdíjpénztári prémium alakult ki, vagyis a varsói tőzsde papírjai a külföldi szektortársaknál lényegesen drágábban forogtak.

A lengyel papírok árazásában a nyugdíjpénztárak keresletének köszönhetően hosszú évek óta fennálló prémium a továbbiakban valószínűleg megszűnik. A térség sikertörténetének elkönyvelt varsói tőzsde ezzel azonban még nem kerül veszélybe, hiszen – szemben a magyar példával – az ottani hatalmon lévő politikusok egyelőre nem az állami befolyás növelését helyezik gazdaságpolitikájuk központjába. (Persze ha a jelenlegi közvélemény kutatások szerint alakulnak a következő választások, ott sem lesz túl hálás dolog tőzsdei befektetőnek lenni.) A félelem azért ott van a tőkepiaci szereplőkben, hogy egy későbbi időpontban – ugyancsak a magyar példát követve – az állam különböző indokokkal bekebelezi majd a megmaradt pénztári vagyont is.

A hasonló „nyugdíjreformokra” vonatkozó felbecsülhetetlen értékű tapasztalatainkat felhasználva szerencsére még idejében shortolni tudtuk a lengyel részvényeket és nem lennénk meglepődve, ha a „nyugdíjpénztári prémium” leépülése hosszabb alulteljesítést hozna a varsói papírokra.