Fundman

Múlt héten pár napot Londonban töltöttem, ezért ez a poszt most nem egy konkrét cégről vagy befektetési sztoriról fog szólni, hanem inkább a londoni „élményekről”. Egy Afrikára fókuszáló részvénypiaci konferencián vettem részt, ahol a magyar alapkezelők közül csak mi voltunk jelen. Most sokaknak biztos egyből az jut eszébe, hogy milyen jó dolgunk van, hogy ilyen helyekre járhatunk. De igazából ezek a konferenciák elengedhetetlenek ahhoz, hogy felelősségteljes befektetési döntést tudjunk hozni egy-egy részvénnyel kapcsolatban, ugyanis itt van lehetőségünk személyesen találkozni a portfolióinkban tartott cégek menedzsmentjével.

Ahhoz, hogy alaposan megismerjünk egy befektetési ötletként felmerült céget, nem elég csak a honlapját tanulmányozni, vagy az elemzéseket olvasni. Fontos a személyes találkozás, amikor is a cég vezetőivel át lehet beszélni a főbb stratégiai irányvonalakat és a működést érintő kritikusabb tényezőket. Persze naivság lenne azt gondolni, hogy a cégek ilyenkor nem próbálják meg jobb színben feltüntetni a dolgokat, de mivel rendszeresen járunk ilyen eseményekre, így azért már van benne gyakorlatunk, hogy mit lehet elhinni, és mit kell elosztani kettővel. Ha pedig úgy érezzük, hogy nagyon mellébeszélnek, akkor egy-két kukacoskodó kérdéssel azért meg lehet zavarni őket, és megtudni olyasmit is, amit addig esetleg próbáltak elhallgatni. A találkozók sokat segítenek abban is, hogy alaposabban megismerjünk egy adott iparágat. Különösen hasznos, ha több céget is követünk egy-egy szektoron belül, mert akkor a meetingeken rá tudunk kérdezni, hogy például a szektortárs mit csinál másként, hogy jobb marzsokat tud elérni. A találkozók után pedig már a menedzsment is sokkal segítőkészebb, amikor telefonon vagy emailen keresztül próbáljuk megtudni az értékelési modellünkhöz szükséges további infókat. És persze az sem mellékes, hogy a személyes találkozás során arról is kialakul egy képünk, hogy mennyire transzparens és befektetőbarát az adott cég.

Az afrikai papírok esetében főleg fontosak ezek a konferenciák. Ugyan rendszeresen szoktunk telefonos konferenciákat is szervezni elemzőkkel és cégekkel egyaránt, viszont az afrikaiakkal már többször is meggyűlt a bajunk. Sokszor elég nagy kihívást jelent dekódolni, hogy mit is mond pontosan a telefonvonal másik végén lévő zimbabwei vagy kenyai illető, aki érthetetlen angolsággal beszél, és ráadásul még a vonal is torzít. Éppen ezért hasznos, amikor a különböző afrikai cégek vezetői vállalják, hogy egy-egy nagyobb befektetési bank meghívásának eleget téve Európába utaznak, hogy találkozzanak a meglévő és a potenciális új befektetőkkel.

A mostani eseményt az egyik legnagyobb afrikai befektetési bank szervezte. Portfólió menedzserekből nem volt hiány, ami mutatja, hogy elég nagy az érdeklődés Afrika iránt. Ez persze nem meglepő, ugyanis a kontinens egyre vonzóbb befektetési célpontnak számít a már sokat emlegetett kedvező demográfiai tényezők és a javuló gazdasági környezet miatt. Ami a meghívott cégek listáját illeti, többnyire a bánya- és olajtársaságok, valamint a bankok domináltak. Ugyan sok helyen lehet olvasni az afrikai kontinens szuper geológiai adottságairól, azonban egy-egy olajtársaság vagy aranybánya készletadatait közelebbről megismerve érzi csak igazán úgy az ember, hogy Afrika valóban roskadozik a különböző nyersanyagoktól, és a feltáratlan kapacitásokról még nem is beszéltünk. Az pedig csak hab a tortán, hogy a nemzetközi vállalatok mellett egyre több afrikai gyökerű társaság kezdi kivenni a részét a nyersanyagok feltárásából és kitermeléséből. Ott volt például egy etiópiai cég is a konferencián, akik még ugyan IPO (tőzsdére való bevezetés) előtt állnak, de a zsiráfos nyakkendőjű vezérigazgató határtalan büszkeséggel részletezte a prezentációjában, hogy első hazai cégként az elmúlt 15 év legnagyobb feltárása lehet az övék.

Ami a pénzügyi szektort illeti, találkoztunk az egyik kedvencünkkel, a kenyai Equity Bankkal is. Ugyan a választások miatt elég nagyot rallyzott és ezért vissza is vágtuk belőle a túlsúlyunkat, de a sztorit és a cég innovatív megoldásait még mindig nagyon kedveljük. Most például egy olyan új ügynöki rendszert vezettek be, melynek keretében a helyi üzletekkel és gyógyszertárakkal leszerződve biztosítanak lehetőséget a bankolásra. Ez főleg azokon a területeken fontos, ahol nincs a közelben sem bankfiók, sem ATM, és az embereknek hosszú órákat kellene utazni ahhoz, hogy elérjék a legközelebbi bankfiókot. A rendszer lényege, hogy ha az illető pénzt szeretne befizetni a bankszámlájára, akkor bemegy például a gyógyszertárba és odaadja a patikusnak az adott összeget, aki a saját bankszámlájáról azonnal átutalja azt a kívánt számlára, helyette pedig megkapja a készpénzt. Pénzfelvétel esetén pedig fordítva.

Kenyában az öt évvel ezelőtt a helyi távközlési szolgáltató által bevezetett mobiltelefon alapú, pénzátutalási rendszer (M-Pesa) már nagy sikert aratott. Annak a működése nagy vonalakban úgy néz ki, hogy a bankszámlával nem rendelkező afrikaiak mobiltelefon előfizetésük segítségével tudják intézni utalásaikat, számlabefizetéseiket és egyéb banki tranzakcióikat. Szerintem mindkét rendszer nagyon jó példája annak, hogy mennyire találékonyak is az afrikaiak, és milyen kreatív megoldásokkal próbálják leküzdeni az infrastrukturális hátrányokat. Ha pedig belegondolunk, hogy mi mekkora sikerként éljük meg, hogy néhány éve már lehet itthon telefonnal fizetni az autópálya matricát vagy a parkolást, ahhoz képest elég figyelemreméltó, hogy Kenyában már 5 éve mindenféle banki tranzakciót a pénzkivételtől az utalásig a mobiltelefonjuk segítségével tudnak intézni az emberek. Kicsit el is gondolkodtató, hogy vajon mégsem feltétlenül csak egyirányú a technológiatranszfer a harmadik világ felé?

A konferencián töltött pár nap megint hasznosnak bizonyult, mert amellett, hogy az Alapunkban tartott cégek közül néhányat még mélyebben megismertünk, sikerült egy-két újabb gyöngyszemre is rábukkanni, amikkel tovább bővíthetjük az Afrika Alapunk portfolióját.