Fundman

Részvényelemzőként kétféle módon próbáljuk megtalálni a tutit, egyrészt folyamatosan kutatunk új nevek után, elemzésekben, szűrésekkel, új kibocsátások kapcsán, másrészt pedig időről-időre végigfutunk a már jól ismert papírokon, hogy változott-e valamit az ár, vagy a sztori amitől újra célkeresztbe kerülhet. Utóbbinál az egyik eset, mikor piac jóárasít egy olyan részvényt, amit már valaha tartottunk, de azóta különböző okokból kifolyólag már túladtunk rajta. Ha a sztori jó volt és az eladás szép profitot hozott, akkor szinte várjuk, hogy újra jó áron vehessünk jegyet arra a vonatra.

A Selcuk Ecza is egy ilyen részvény, mikor még nem volt saját török alapunk és csak egyedileg veszegettük a török cégeket, akkor találkoztunk vele először. A sztori akkor meggyőző volt, növekvő iparág, stabil marzsok, nagy piaci részesedés, szép készpénzállomány - ami 2008-2009-ben nem volt egy utolsó szempont - és mindezt nagyon olcsón.Több részletben szálltunk be és a legolcsóbban kapott pakk, mire eladásra került a sor 2010-ben háromszorozódott, szóval a befektetés kellemes élményként maradt meg, talán azért is, mert akkoriban még juniorként hatalmas élmény volt látni, ahogy a piac két év után igazolta azt, ami addig csak excel modellben létezett.

A cég fő tevékenysége a gyógyszerdisztribúció, több mint 50 éve van jelen a piacon. A török gyógyszerpiacban vannak lehetőségek, ez nem kérdés, nem véletlen, hogy egy időben az Egis is arrafele mozgolódott.

A CIG Pannóniával kapcsolatban általában negatívak a magyar befektetők érzései. Ha ránézünk, a cég grafikonjára megállapíthatjuk, hogy nem igazán lehetett eddig sok pénzt keresni a vállalat részvényeivel. Azt is tudjuk, hogy azért elég sok probléma van mostanában a magyar biztosítási szektorral. Itt van a Brokernet ügy, a PSZÁF-nak is szúrja a szemét az MLM rendszer ráadásul az egész biztosítási piac döglődik. Mindezeken felül, azért ez a szektor is megkapta a maga púpját a biztosítási különadó formájában. Ezek után nem meglepő, hogy általában döbbenten néznek rám, amikor kifejtem, hogy mindezek ellenére én akkor is venném a CIG Pannónia részvényeit. De miért is? Erről fog ez a poszt szólni.

Múlt héten pár napot Londonban töltöttem, ezért ez a poszt most nem egy konkrét cégről vagy befektetési sztoriról fog szólni, hanem inkább a londoni "élményekről". Egy Afrikára fókuszáló részvénypiaci konferencián vettem részt, ahol a magyar alapkezelők közül csak mi voltunk jelen. Most sokaknak biztos egyből az jut eszébe, hogy milyen jó dolgunk van, hogy ilyen helyekre járhatunk. De igazából ezek a konferenciák elengedhetetlenek ahhoz, hogy felelősségteljes befektetési döntést tudjunk hozni egy-egy részvénnyel kapcsolatban, ugyanis itt van lehetőségünk személyesen találkozni a portfolióinkban tartott cégek menedzsmentjével.

Lement már a lomiszezon, így az idei nyáron az acélról talán sokaknak talán a legújabb szuperhősös film jut eszébe, az Acélember. (egyébként ma megnéztem, és sajnos szörnyen unalmas) Az acél és a nehéz pillanatok együttállása azonban nem korlátozódik csupán a filmbeli 143 percre, a befektetőknek az elmúlt 2-3 hónapban már a nyakába akasztották a kriptonitot.

Baj van ugyanis az orosz acélszektorban. Az év eleji jó kezdés után a részvények zuhanórepülésbe kapcsoltak, és ezt nem sokkal most már követik az elemzői leminősítések is. (Pedig januárban, még sokan jó vételnek tartották 3 fontért a Chelsea tulajdonosának, az orosz Abramovicsnak a cégét, az Evrazt - most már 1 font alá süllyedt az ára). A fejlődő piaci részvények mostanában úgy általánosságban sem remekeltek, de mi lehet az oka, ennek a drámai, a többi részvényt jócskán meghaladó összeszakadásnak? Erre keressük a választ.