Fundman

Pályafutásunk elején, amikor _loki_-val a Céghez kerültünk, mint zöldfülű gyakornokok, bargain_hunter átadott nekünk egy több száz tételes listát, hogy milyen befektetéssel kapcsolatos könyveket érdemes elolvasnunk, amit persze mi mind egytől egyig meg is tettünk. Ezek közül volt az egyik kedvencünk Peter Lynch: Sikerrel a Tőzsdén című könyve. Peter Lynch az USA egyik legnagyobb befektetési alapjának, a Fidelity Magellan Fund-nak volt a menedzsere, 1977 és 1990 között, és arról volt híres, hogy ez idő alatt az alap mérete 18 millió dollárról 14 milliárdra nőtt, és évente átlagosan 29%-os hozamot ért el. Peter Lynch befektetési alapelve az "azt vedd meg, amit ismersz", azaz olyan cégekbe történő befektetést ajánlja, amelyekről mi valamiért tudjuk, hogy jó cégek, de a piac (még) nem. Vagyis ha ráakadunk a boltban valami nagyon jó termékre, vagy egy boltról gondoljuk azt, hogy valamiért jóval jobb, mint a többi, érdemes utánanézni a tőzsdén, hogy nem tudunk-e valahogy részesedni az adott vállalat teljesítményéből. Erre egy nagyon jó példa az Apple (de a könyvben nagyon sok példa van), amely az első Iphone megjelenése után (2007 július) közel megnégyszerezte az értékét (4 puttonyos lett), vagy a Google amely az első Androidos mobil után (2008 október) közel háromszorozódott.

A címben szereplő puttonyos (bagger) kifejezés is Lynch-től származik, amely annyira megtetszett _loki_-nak, hogy még mostanában is szokott boldogítani vele minket az irodában. A puttonyos kifejezés lényegében azt mutatja meg, hogy hányszorosára nőtt a részvény értéke, amit vizsgálunk. Egy három puttonyos részvény megháromszorozta az értékét mióta megvettük. És miért jutott ez most az eszembe? Mert pont találkoztam egy három puttonyossal a hétvégén, amit sajnos elszalasztottunk, bár ki tudja, előbb utóbb lehet, hogy 10 puttonyos lesz!

Az Egis ajánlat közzétételekor számos cikk született arról, hogy 30%-os prémium mellett is túl olcsón jut hozzá a felvásárló Servier a papírokhoz. Az amerikai tőzsdefilmeken nevelkedett közönség lelki szemei előtt már meg is jelentek a cég 25%-át kezükben tartó kisbefektetők, akik a minőségi többséget elérő részesedés megszerzéséért cserébe az ajánlati ár növelésére kényszerítik az ajánlattevőt. Érvek és ellenérvek hangzanak el, a kisbefektetők kitartanak a magasabb árelképzelések mellett, majd a felvásárló fogcsikorgatva, de kénytelen megemelni ajánlatát…

Miért nem reális egy hasonló végkifejlet Magyarországon? A legtöbb erről elmélkedő cikk a 25%-os koalíció összehozásának nehézségeit boncolgatja. Véleményünk szerint azonban messze nem ez jelenti a legnagyobb problémát. Hazánkban ugyanis bármiféle felvásárlási prémium, sőt maga az ajánlat is csak a felvásárló cég jóindulatán múlik. 2008-ban a Tőkepiaci törvény bevezette a tőzsdei átvezetés fogalmát, ami a 2011. elejétől érvényes kiegészítéssel együtt lehetőséget teremt arra, hogy egy tőzsdén jegyzet céget anélkül vezessenek át illikvid piacra (pl. Luxemburg), hogy a kisrészvényesek felé ajánlatot kellene tennie. Az átvezetéshez még csak közgyűlési határozat sem kell, arról az adott cég ügyvezetése dönthet.

Az elmondottak tükrében látható, hogy az Egis esetében a történet alakulhatott volna rosszabbul is. Ha például a cég az ajánlat helyett átvezetést kér Luxemburgba, az intézményi befektetők sírva könyörögtek volna, hogy a Servier vegye át a papírjaikat. Nem prémiummal, diszkonttal. Gondolom ezt a lehetőséget a Servier is mérlegelte, ők a reputációjuk megőrzése érdekében az ajánlat mellett döntöttek. Van azonban a tőzsdén még számos cég, amelyeknek a reputáció kevésbé számíthat.

A Magyar Telekom árfolyama már jó ideje nyomás alatt van, így egyre gyakrabban felmerül a kérdés, hogy vajon közeleg-e már a jó beszálló ideje. Erre persze egyből jöhet a jól bevált válasz, hogy "attól függ". Na de lássuk, hogy mitől is pontosan…

Nem először mondjuk el, hosszú távú befektetők vagyunk. Az ok prózai, ahhoz hogy egy alulértékelt céget a piac megtaláljon és a régóta dédelgetett gyümölcs beérjen, idő kell. Ez piactól, hangulattól és persze az adott cégtől függően lehet több vagy kevesebb, de teljesen más jellegű mint például technikai alapon tradelni. Ettől még persze azért figyelembe vesszük, hogy mit csinált az árfolyam az elmúlt időszakban, de nem ez a döntő szempont.

Attól még, hogy a fókuszt ezek a fajta, fundamentális befektetések jelentik, nem csukjuk be a szemünket, ha rövidtávon jó lehetőséget látunk. Ilyen lehet például egy kivezetési ajánlat, az Egisnél aki igazán szemfüles volt még az ajánlat után 27400 körül vehetett is - a 2% körüli kamat pedig nem egy rossz ajánlat két hónapra. A piac nem mindig gyors, nem mindig hatékony - ahhoz hogy az legyen, ahhoz éppen az kell, hogy valakinek megérje az ilyen félreárazásokat figyelni és ráugrani az ilyen lehetőségekre.