Fundman

Az amerikai palagáz forradalom kitörése és az amerikai gázár összeszakadásával párhuzamosan egyre inkább a politikai támadások kereszttüzébe került az orosz gázipari exportot ellenőrzése alatt tartó Gazprom. A támadás fő oka, hogy a vállalat nem igazán hajlandó csökkenteni a hosszú távú gázellátási szerződéseiben foglalt árait, holott a spot gázárak az elmúlt időszakban Európában is jelentősen csökkentek. Az európaiak azzal vádolják a vállalatot, hogy nem eléggé rugalmas és nem veszi észre, hogy megváltoztak a piaci viszonyok. Az orosz behemót viszont azzal védekezik, hogy ezek hosszú távú megállapodások, amelynek feltételeit a felek elfogadták. Illetve az igaz, hogy változott a piac, de az árformula, amit használnak az még mindig fair és kompetitív. Amit az európaiak akarnak az egyszerű potyázás. A közel 3 éves csörte eredménye, hogy az Európai szolgáltatóknak végül sikerült elérniük, hogy a Gazprom visszamenőlegesen enyhítsen a kötelező átvételi mennyiségeken és csökkentse egy keveset az olajindexált árait. Ez közel 6 milliárd dollárjába került a vállalatnak. Úgy néz ki, hogy a Gazprom csatát vesztett az európai piacon, de vajon elvesztette-e a háborút is?

Van egy ország, ahol az állam mindent megtesz azért, hogy teljesen ellehetetlenítse a multik helyzetét, olyanannyira, hogy már egyáltalán ne is érje meg nekik az országban operációt működtetni. Nem, nem Magyarországról van szó, hanem Zimbabwéról, ahol július végén lezajlott az elnökválasztás, amit nem túl nagy meglepetésre (2/3-os többséggel) a már 33 éve hatalmon lévő Robert Mugabe elnök nyert meg. A 89 éves diktátor ellentmondást nem tűrően vezeti országát, de külső szemlélőként inkább a szakadék felé, mintsem jó irányba.

Az elmúlt hetekben a FED és a szíriai hírek mozgatták fel és le a piacokat, és a török tőzsde is felült a hullámvasútra. Egyrészt ez könnyen érthető, hiszen az sosem jó hír, ha egy szomszédos országban háború dúl, hát még ha az a határokon túl is átterjed. Másrészt viszont tipikus példája volt annak, ahogy a likviditás elapadásától bepánikoló befektetők a külső finanszírozásnak kitett országokból kezdték el kivonni a pénzüket, amilyen Törökország is és a szíriai helyzet fokozódása csak olaj volt a tűzre. Öröm az ürömben, hogy ez a pánik jó lehetőséget nyújt azoknak, akik eddig csak a partvonalról figyelték a török piacot, hogy most végre ismét kedvező értékeltségi szinteken szállhassanak be ebbe a sztoriba.

forrás: The Guardian

Az, hogy lesz-e végül amerikai katonai beavatkozás vagy az orosz javaslat áthidalhatja a kritikussá vált helyzetet a következő hetekben derülhet ki. Ez a poszt nem is a háború esélyeit taglalja, hanem azt, hogy milyen hatással van a mostani helyzet gazdaságilag a szomszédos Törökországra, egy török elemzőház által készített elemzés alapján.

A lengyel politikusoknak igencsak megtetszett a nyugdíj megtakarításokat államosító magyar példa és hosszas gondolkodás után a múlt héten hivatalosan is bejelentették a saját "nyugdíjreformjukat". Ennek keretében a nyugdíjpénztárak vagyonuk nagyjából felét jövőre átadják az államnak, azt követően pedig a 10 éven belül nyugdíjba menők megtakarításait helyezik évről évre biztos állami kezekbe. A jelenlegi elképzelések szerint a maradék nyugdíjvagyont a pénztárak "eltőzsdézhetik", a megmaradó magánnyugdíj pénztárak feladata ugyanis kimondottan a kockázatosabb befektetések kezelése lesz, hazai állampapírt nem is vásárolhatnak.