Fundman

Van egy ország, ahol az állam mindent megtesz azért, hogy teljesen ellehetetlenítse a multik helyzetét, olyanannyira, hogy már egyáltalán ne is érje meg nekik az országban operációt működtetni. Nem, nem Magyarországról van szó, hanem Zimbabwéról, ahol július végén lezajlott az elnökválasztás, amit nem túl nagy meglepetésre (2/3-os többséggel) a már 33 éve hatalmon lévő Robert Mugabe elnök nyert meg. A 89 éves diktátor ellentmondást nem tűrően vezeti országát, de külső szemlélőként inkább a szakadék felé, mintsem jó irányba. 

Zimbabwe egykor a térség éléskamrája volt, azonban az elnök földreformjának köszönhetően odáig jutottak, hogy ma már szinte minden terményt külföldről kell importálniuk. Miután az állam elkobozta a fehér telepesektől a földeket, a parcellákat szétosztotta a helyi farmerek között, ám ez az intézkedés több sebből is vérzett. Egyrészt az így földhöz jutó farmereknek nem volt meg a megfelelő szakértelme a földműveléshez, nem is beszélve arról, hogy a kisebb területeken nem tudtak elég mérethatékonyan termelni. A terméshozam annyira lecsökkent, hogy exportőrből teljesen importőrré vált az ország. Másrészt pedig a helyi farmerek nem kaptak tulajdonjogot a földekhez, és mivel saját tőkéjük sem nagyon volt, így nem tudták elvégezni a szükséges termésnövelő beruházásokat (gépvásárlás, stb), mert a bankoktól fedezet hiányában nem kaptak hitelt. Egyetlen szegmens van, ami ki tudott törni ebből az ördögi körből, és ez a dohányszektor. De ez is csak a zimbabwei dohány speciális ízének köszönhető, mert a kínai dohánygyárosok ezt használják a saját, kevésbé jó minőségű dohányuk felturbózására. Éppen ezért hajlandóak előre leszerződni a farmerekkel, és megfinanszírozni a dohány termesztését. Viszont még ez is nyers állapotban hagyja el az országot, így a feldolgozóipar semmit nem lát belőle.

Az agrárszektor szétverése után az üzleti szféra következett, mert az elnök a fejébe vette, hogy a zimbabweieknek a gazdaság minden szegmensében vissza kell szerezniük a hatalmat a ’80-as évek előtti elnyomásért cserébe. Ezért 2008-ban olyan törvény született, hogy az összes külföldi tulajdonú cégnek 51%-nyi részesedést kell biztosítania a cégében a tősgyökeres zimbabweieknek. Ez a rendelkezés leginkább a bányákra volt kihegyezve, mivel Zimbabwe elég gazdag természeti kincsekben, viszont a bányákat főleg nemzetközi cégek üzemeltetik. Persze a nemzetközi bankok is a céltáblán vannak, annak ellenére, hogy a ’90-es években már megpróbálkoztak a bankszektor „államosításával”, de persze sikertelenül.

A minden szektort érintő államosítási törekvések miatt a nemzetközi cégek többsége fejvesztve menekült Zimbabwéból, az országba való tőkebeáramlás pedig szinte teljesen leállt. Éppen ezért rengeteg a kihasználatlan kapacitás, és alig van munkahely, az elemzések szerint a zimbabweiek több mint 80%-a munkanélküli. Az állam gyakorlatilag csődben van, és a beszedett adók háromnegyede elmegy a közalkalmazottak bérére, így nincsen pénz semmilyen infrastruktúrális beruházásra, vagy új munkahelyek teremtésére. És mivel ennyire élhetetlen az ország, tömeges az elvándorlás a szomszédos országokba. Egyszóval a nép élete nem olyan vidám és önfeledt, mint a diktátoré:

A vázolt politikai bizonytalanság miatt Zimbabwénak egyelőre nincs helye az Afrika Alapunkban, azonban mindenképpen érdemes az országot figyelőlistán tartani, mert egy esetleges elnökváltás jelentős változásokat hozhat az ország életébe és megítélésébe. Az elnökcsere persze inkább Mugabe halálával következhet be, mint sem demokratikus választásokkal, mert legutóbb is számos csalásról lehetett hallani. (Érdekes például, hogy több százezer 85 éven felüli ment el szavazni, abban az országban, ahol a várható élettartam ötven év körül van.) Zimbabwénak egyébként minden adottsága megvan ahhoz, hogy a külföldi tőkét újra az országba vonzva egy sikeresen működő gazdasággá váljon. És mivel az ország jelenlegi helyzete elég siralmas, így a növekedési potenciál Mugabe leváltásával óriási lehet. Azonban a jelenlegi vezetés alatt nem látunk reális esélyt arra, hogy érdemi, pozitív változások következzenek be Zimbabwéban.